Partfal


Szabad szemmel szeretném írni ezt a blogot, szememben néha mégis akadnak porszemek, melyek látásomat elhomályosítják. Lehet, lehet, hogy ez csak múló állapot nem vagyok más Uram, csak esendő földi vándorod!

2019. május 31., péntek

SZÍVVIHAR






SZÍVVIHAR


Mohón éhesen kavarog a víz
s
te
óvatlanul
bódult táncba hívsz
sötétbe csomagolt fellegek felett
kettőnknek
közös napokat képzelek

ölembe hulló ezer apró emlék
nem mondhatom hogy itt jártál nemrég
huszonöt évnyi tegnapok
súlya nyom
szívemhez kapok
kibuggyan a könny
régi szerelem
lépteinket összepréselem
érintések
hitek
sóhajok
arcomból tincset simító suta mozdulatok
néhány
grafit nyom
vénült papíron
nem is tudom hol lelem
réges-régen már nem keresem

élünk

ugyanaz a reggel kelt fel
ugyanaz a parti illat csalogat
nézzük a túláradó folyót
ladik billenést
rohanó hullámokon fehérlő hajót
felrémlik néha a sors tán mást is tartogatott
kinccsel áldott útravalót adott

kövecskéink
ügyetlen
kacsáznak
nyoma sincs már viharként ránk szakadt
sebző boldogságnak
ne faggass

csak egy kavics
parányi
barna
emlékeztet arra
az
 őrülten ölelő
májusi szívviharra.

2019. május 29., szerda

Szinezd újra...












Felhőben és fényfürdőben...

Májusi pompa










Szirmok
színek
   csodák...

 



2019. május 12., vasárnap

Minden jó

Minden jó, mondaná P. S. P. - hét és fél, és végig trappolna a kerten, arcán azzal a mosollyal, amitől elolvad a szív, s amiben valóban minden benne van.

Minden jó?
Kérdezem magamtól, halk, hűvös, felhős, pongrácos reggelen...

A teremtő ma nem túl nagy buzgalommal festette meg a tájat.
Minden zöld, szinte minden.
A kék inkább csak fátyol, s én a sok zöldtől alig látok valamit a folyó partjából.
Néhány fehér pihét sodor a lég, s a szállongó szöszmöszökről nem is tudom mifélék.
A zöld lombok között madárcsalád osztja meg a friss híreket.
S a levelek éppen csak remegni kezdenek.
Valahol távol, mintha meggondolná magát a nap, parányi fényt küld, hogy lássam sárga is van a reggeli világban.

Minden jó! - mondaná hét és fél.
Hát én sem kérdezem.
Minden jó! - suttogom - míg e tavaszi szépséget hosszasan nézhetem.

Május - a képek tegnap alkonyatkor készültek, mikor elcsendesedett a ház, az udvar.
Mikor A+A+Á+D már útjukra indultak, s üres lett a hinta, a kert.
Én meg csak ültem, ültem, ültem, s bámultam a minden szépeket, míg a szúnyoghad meg nem érkezett.






2019. május 5., vasárnap

Könnyeim között





Arcodat ma is látom
életet adtál
s
kerek
e
világon
nincs
rajtad kívül más
kinek hiánya mindennap lecke
mindennap számadás
késő már és kárba is vesznek a könnyek

elsuttogott utolsó szavaid
tíz éve visszhangoznak
felettem köröznek

béke van bennem
szóltál szívedre szorított kézzel
visszanézve a távolodó világra
a
messzeségben harang kondult
illat tört be az ablakon
friss májusi széllel az idegen szobába

téged idézlek ma is míg monoton
nehéz cseppek
öntözik a kertet
 válaszaim semmibe hullanak
hiába a hála
ANYÁM
május virágai mind neked öltözködtek
selymesen fénylő ünnepi ruhába.



2019. május 1., szerda

A nagy fogadalom napja....

66
HATVANHAT!

HATVANHAT????