Partfal


Szabad szemmel szeretném írni ezt a blogot, szememben néha mégis akadnak porszemek, melyek látásomat elhomályosítják. Lehet, lehet, hogy ez csak múló állapot nem vagyok más Uram, csak esendő földi vándorod!

2023. október 27., péntek

KÖNNYEK - szívben és arcon.

 



A nap ragyog, a fák, s a bokrok aranyban, mint az álom.
Nézem az eget, mely csoda kék.
Valami mégis mélyen belül szorít, szűkössé lesz a gyönyörű világ.
Könny iparkodik, buggyanni akar.

Október 26-a van, s a 301-es parcellánál járok.
Virágok, s koszorúk még alig kókadoznak, méhek becsapódva döngenek körülöttük.
Zászló, nemzeti színű szalag.
Csend.
Kegyetlen torokszorulás.
A fák lassan az égig érnek, néhány év, vagy évtized, s ki emlékezik majd itt? Ki áll meg? Ki zokog? S kinek rémlik fel a tankok kerekének csikorgása?!
Három éves voltam. A Debreceni utca sárga kövein csörömpöltek végig.
Nyíregyháza.
A halál kaszája "jogos' ítélet után ártatlanokat ölt. Szobruk temetőben, néhány nap múlva virágot viszek majd, nagy fejű, szépséges krizantémra esik mindig választásom. A mártírokat hagyom utoljára, már nem sürget semmi - felidézhetem minden gyermeki érzésemet.
Végig jártam az utat, égnek a gyertyák anyám, nagyszüleim, nagynénéim, nagybátyáim, unokatestvérem, keresztanyám, s más kedves rokonokra emlékezve a sírokon.
Megálltam, s elidőztem Lupkovics György sírja előtt, aki apám atyai barátja volt, ötvenhatos.
Unokája írta az alábbi sorokat apámról:
"Olyan is akadt, akit már a büntetése kitöltése után próbáltak meg beszervezni. Aktája a beszervezési eljárás iskolapéldája. Ő azonban — ez egyértelműen kiderül — megtagadta az együttműködést. Ami esetében különösen érdekes, mivel a rendszerváltozás hajnalán ismét politizálni kezdett a kisgazdapárt színeiben, aktáját majd negyven év múlva újra elővették és tervezték vele a kapcsolat felvételét, amitől aztán mégis elálltak. Véleményem szerint mindig van választási lehetőség. Az érintetteknek is volt, ezt mutatja azok példája, akik ellen tudtak állni. Nem fér kétség emberi nagyságukhoz."

A nap vége, a temetőben töltött idő vége mindig a kivégzetteké. Szilágyi László és Tomasovszky András vétlenek voltak. Halállal lakoltak mégis.
Mi "mázlisták" csupán egész életre szóló bélyeggel távoztunk, apám kiszabadulása után a szülővárosból, hátrahagyva rokonokat, barátokat, közösséget, s kezdtük meg vándorutunkat.

Ma a 301-es parcella szépen gondozott nemzeti emlékhely, elmúlt nehéz idők, szenvedések mementója.
Nekem több, mint történelmi lecke.
Szemem sarkában könny, torkom szorul - életre és halálra gondolok.
A fák égig érnek majd, s eltakarják az emlékeket, a múlt fájdalmát, veszteségeit.
Mind többször olvasok és hallok mosdatásokról... rendes ember volt, csak egy kicsit volt besúgó, avh-s, kommunista, csak egy kicsit volt gyilkos segéd.

Aranyban úszik a temető, rézvörös levelek hullanak, s lassan, betemetik az utat, befedik a sírokat.

Keresztjeink itt a szívben feketéllenek.
Nem tudok és nem is akarok feledni!
Míg élek emlékezem - házkutatásra, bírák arcára, fekete autóra, vadidegenbe költözésre,
élethosszig cipelt terhekre.
Némán csöppen le a könny.
Hatvanhét éve ezen a napon még reménykedtek a szabadságra vágyó emberek!

 

 



 

Szavak nélkül

 

Elém toluló képek

smaragd lombok

érett mezők

távoli fellegek

csuda kékek

 

selymes dombok hol kasza villan

s

messzeségbe csalnak az emlékek

 

körte alakú kazlak

sárgás fényt fon köréjük a nap

 

glória

 

Isten szent szabad ege alatt

 

mérgek

zöldek

feketék

vörösek

égnek

 

itt

pipacs

ott

tenyérnyi margaréta

 

áradó színek

viháncoló hegyi patakok

hömpölygő folyók

zuhatagok

lágy ölű tavak

csalfán csillannak bennük

vesztett tegnapokról suttogó kései sugarak

amott

aranyba és vérbe bicsaklik a füstös alkonyat

sziklák mögött leáldozni készül a nap

 

idill

és

fájdalom

 

könnyezem - vállalom

 

tévelygő utakon is égig juttat fel a létra

 

szelíd varázs

 

színekbe öntött

élethozsannás tiszta látomás. 
 
Kovács Mátyás Erdélyben készült festménye ihlette versemet - elhangzott Érden 2018. december 5-én.

2023. október 17., kedd

Verőfényes délután...

 














2023. október 15., vasárnap

CSEPPEK

 



Minden cseppecske muzsikálva érkezik
szomorú kelyhek tárulkoznak itt
eső
mossa
mossa
szirmukat csendesen
sárga levélladik billen opál zöld vízen
a
folyó
szalad
selymes
szemérmes
és
szabad.
 
Óriássá nőtt hársak tövében
halmozódó levélkupac
oda is csorog
felriadnak bodobács vándorok
pasztell
pormosó
csoda
ringat
boldogít
mint a szerelem  félszeg mosolya
ölel és hitet
csupán
bőröm érzi meg
nem tüzet hűsítő cseppek már ezek
borzongató a világ s rideg.
 
Hajó dohog a domb alatt
komótosan halad
tetejében hatalmas ócskavas kupac
elmúlás
rozsda
fájdalom
az
idő szavát megértem
 a
bánatot s búcsút
most mégis elhagyom
s
képzeletemben
összegyűjtök minden édes percet
mi megmosdatott
 
őszi hideg karcolja az ablakot
lilán roskad és fürdőzik a virág
mit tegnap még méh és darázs 
könnyedén csókolgatott.



Tűz van babám...

 Itt van az ősz - kályha begyújtva - teavíz az új szépséges kék kannából - halk esőcseppek - horgoló tű - magányos - maradék evős - vasárnap.




 

 

2023. október 2., hétfő

Bolondság...

 

Bolondság
tudom
mégse állíts meg kérlek
új napot szeretnék
mikor
kezem 
veled
ugyanahhoz a pohárhoz érhet
s
leporolni igyekszünk
buzgón
emléket és reményt
keksz morzsát felcsípni
vagy
kóstolni
falatnyi apró süteményt
kávét kortyolva
felsorolni minden fontosat
tudva hogy ismét elrohan
rövidre zsugorodva
számunkra
 a 
nap.

Tenni mindenféle
csupa közhelyest
boltba menni
hogy
kedvenc könyvedet 
végre megvehesd
 
játékbolt
is
legyen
sín
vonat
esetleg
kamion
teherautó
s
végig száguldozunk képzeletbeli
gyönyörű utakon
kanyarban
bámulunk kék eges csodát
fent csíkos léggömb lebeg
s
mi
képzeljük tengernyivé tágul
nekünk is a világ! 

 Most morzsányi a perc
markomban elfér minden mozdulat
ősz közeledtével
belém karolsz
hogy
megmelegítsem
tenyerembe rejted
 fázós ujjaidat.

Bolondság
együtt cipelt boldogságaink
sál
mellény
cipő
kapkodás közben
félregombolva az ing
 
zsebemben
vízbiztos
tuti
szemspirál
ha
sírnék 
zokognék nélküled
mert
üres a naptár
 
erdő
ösvény
pocsolya
patak
pazar panoráma
folyóba pottyantott kavics
vagy
érdes kődarab
 
messzire sodródott
drága kincseink
tudom
meg kellene tanulnom
a
leckét valahára
ha
elindulok soha
de
soha
ne nézzek hátra.

Bolondság
 
 hiszen
eltakar
köd
árnyék 
mélyből
feltörő pára

gondolni is régi őszök
 
koppanó dió
zamatos alma
orromat cirógató
édes illatára.