ÚJ REGGEL

Játék az égen

távoli

komoly

sötétben messzi fényszalag bomol

szürke felhők között

vöröslő vérperem

nap kél

a

pillanatot el nem engedem

fénytörésben csillan a folyó

új reggel kezdődik

kápráztató

szél száguld szemérmetlenül

kertek sarkába beletép

tovább repül

smaragd a kert

didergő füvek

nárcisz bimbók

melegért esdenek

minden ragyog

rügyek peremén

karcsú ágakon

hintázik

fel

le

bolondosan a fény

bokrok alá szoruló csendben

csiga lapít

korhadt leveleken győzedelmes ibolya

magához szorítja rebbenő szirmait

arcomba dobja a szél

lilás-fehéres

lenge illatit

selyemszakadás

tisztára mosott világ

vészben

viharban
várva várt

fényglóriás tavasz

kegyelem

feltámadás.

Feltámadás

Végre

Kiértünk a fényre

ibolyaszőnyeg terül az öreg hárs alatt

vízpermet

csillan

s

a

felhőkön

fénylő dárdákkal

végre

áttör
a

nap

megváltó tavaszi pillanat

tócsák szegélyét csipkéző fényben

első
bimbón

rügyön

levélszegélyen

hintázó

cseppek

nevetnek

derűt hoznak

ünnepi kedvet

lemosva

téli

füstöt

kormot

frissül a kert

visszatérnek ma is a gerlék

hogy

lehulló magvakat felcsipegessék

bármerre nézel széjjel

széles kedvvel köszönt

ezernyi fényjel

éled

a

kedv
a

hit

 

feltámadás

 

folyónk hömpölyögve sodorja

korhadt ágak feketült maradékait...