A tél virága...

 

 

 

De most tél van...

Hiába súgom neki

selyemfehér szirmait

bátran teregeti

néha bóbiskol ha a fagy ráborul

majd újra mosolyog

kedves ártatlanul

fölötte vacogó fák

dermedt bimbók

álmodó rügyek

fáznak

hallgatom sóhajuk

s

a

kályhában ropogó fényjeles tüzet

kannában víz forr

szikra pattan

lángocska nevet

tél van most 

jól esik a meleg

ág és gally kint fázósan remeg

virág a télben

illetődve áll

szélroham jön

máris rátalál

zárul a kehely

és

tovább dacol

hó és hideg jöhet

virágaim majd

tavaszi sugár heve égeti meg.

Hohó!

Hét közepén megjelent a hóvirág....
Szóval tavasz lesz!
Jövőre is!

Február

Kinyílt az ég

vén feketét

fásult szürkét

sehol sem látni

fehér fickák

frissítik az ég halványkékes színét

ujjongó pászmák

fényesre festik folyónk dermedt peremét

cammogó táblákat
madárcsapatot messze sodor

a

víz

de

jégvilágban árválkodik még a komp

bolondos vágy csupán a kikelet

megremegek

cseppen

csurran

csobog

új

hangokat

hallgathatok

minden játék

tűnt napok fájó sebei illannak

rigó bukkan fel a kert alól

tavasz

súgom

neked

talán hallod is valahol

utat engedek az új csodáknak

s

meghajtom térdemet az első

selyemfehérbe öltözött

hírnök
hóvirágnak.

Hóvirág

Tegnap délután már ragyogtak az első kis fehér szírmok.
És ma is mutogatják magukat!!!
Zsömle neheztel, hogy nem ő a sztár, így ráhempergett a virágokra, megnyaldosta kezemet, majdnem a masinát is...

2013. január 12.