SZERETŐS

SZERETŐS

Csillámport szóró hullámzó csoda

hosszú hajótest tör magának utat

milyen hajó lehet milyen hajó

fülkéjében a kapitány hátát lassan felmelegíti a nap

hova tart vajon hova

nem kémleli a zöldes partokat

viskók paloták ligetek és kertek lobbanó színeit

kísértő világról mit sem sejthet

szemem előtt széttöri a csendet

fröccsen a víz korhadt ágakat arrébb terelget

ébred és csivitel mindenféle népség

ablak alá hajtja madárkáimat mohóság és éhség

falják a fekete eperszemeket

túlérett megrepedt roppanó cseresznyét

 júniusi részegség buggyanó nedvei

kedv pezsdül robban a világ mindenestül

csalogató méz és cefre

illatoktól ittas

döngő

dongók

méhek

sárga és fekete pillangók

törékeny fehér kis lepkék

elszállnak és újra visszatérnek
szeretők kergetőznek vígan

a

perc gyorsan elillan

megállítanám most a mutatót

nyújtózkodhassak soká a napban

szerelmetes nyarunk fénye

bőrömre titkos jeleket firkant

hajamba tépnek földre hajló ágak

míg markomba szedem
 bújócska életünk drága gyümölcseit

felhős időkben is maradjon meg a mindennapi csoda
s
az

ölemben pecsétet hagyó málnaszemek

vágypiros lenyomata.

ESŐ UTÁN

Eső után...

Az

éjszakában

szépséges dallam áradt

csorgott

csepegett

kopogott

inni adtak a szomjas

létporos

világnak

párnába fojtott

sóhajjal

hallgattam vágyva

bár látnám hogy csobban a csepp

a

folyó

magányába

szirmok szippantottak

föld itta bátran

ágak mosakodtak

éjjeli zuhatag sűrű homályában

kehelybe záródó gyöngyszemek

tócsák

párálló patakok

a

zuhé mindenhol nyomot

foltot

hagyott

friss fénnyel érkezik a reggel

te is nézed táguló szemekkel

szárítkozó fák alatt

megtorpansz egy percre

pocsolyát ugorni nem esik ma sem nehezedre

lódul a kedv

fröccsen a víz

bolondos kedvvel tanít játszani újra a csalfa április.

 

 

 

 

Játék... Eső előtt - eső után (békák békében...)

Talán az ezredik változat

amit

a

nap nekünk ma bemutat

süt

majd

borongóssá változik az ég

beborít a szürkeség

 perc

és

újra

lángra kap a lég

forró lehelete

karolni csábít

békák mulatnak

zöld dalnokok

szívük

ha

van

dobban

szinte

elolvadásig

kerti muzsika szól

hangodra gondolok

ahogy

fűz

remeg

játékod valódi műremek

csak a folyót szelni át

bolondos

fröccsös

délutánt

ígérsz

rozé pezsegne

folyna hatalmas pohárba

úgy vágyom az első hűvös korty

karcos zamatára

roppanós

sült

halak

finom falat

ujjamra talán szálka és olaj is ragad

hangod rekedt

vásott gyerek

löksz és húzol

évek óta tartó bolondéria

ez

a

baráti huzavona

az

ég

felnevet

elég lesz mára a tréfa

e

délután sem lesz a kitartás jutaléka

esni fog

dörögni

villám jő vadul dübörögni

sem

csónak

sem

ladik

nem jut el a túlsó partokig

és

a

 komp sem viszi át

platóján tartva

plátói szerelmünk a túlsó partra...

Játék egy új tavaszban

Azt játszanám, hogy köröttem
selymes fényű rét van,
s a rétnek közepében
rojtos szélű pléd van
simára húzva feszesen terítve
talpamat ráteszem
a víztől nedves fűre.

Kacér fűszál karcolja a hátam
parányi bogár fut végig rajtam bátran
rám hullik néhány kék, s fehér szirom
míg az ég felhőit egyedül bámulom.

Azt játszanám, hogy messze
virág áradástól illatoktól veszve
  felfénylő sugárban lábujjhegyre állok
suttogva is visszhangra találok.


Játszanám, hogy mi körbevesz
nem emlék nem képzelet
nem fuldokló reménység
és végképp nem leszámolás,
hanem örömtől harsogó víg nóta
friss életem puha takarója.


Játszanánk míg ránk borul az este,
hol nem lesz minden feketére festve,
s az alkonyatban deresedő árnyak
csukódó szemünkben csillagokat látnak!