Szél tépi szét...

Szél tépi szét a hajnali sűrű fátylat

süvít

ráncigál rügyező bokrot

bimbózó ágat

kegyetlen erővel támad

barackfánk szirma már oda

az

idő hozzá mostoha

jég kóstolja

csipkézi

tépi

rettentő telek erejét idézi

és

hull

hull

a

hó

madaraink etetőbe szállnak

szirom szóródik szanaszét

a

fák alatt
dideregve

csipegetnek közéjük keveredett 
aprócska fekete magvakat

szél

süvít

kerget és szalad

micsoda bolond lett ez a tavasz

reszket az ibolya

remeg a hársfa

fű

fa

virág

rügy és szirom

friss levegő ízét vacogva kóstolom

jég pattan

éledő sugarak 

eloszlatnak idegen éjjeli árnyakat
 és

szelíden ölelő bágyadt melegével

csendes reménnyel körülvesz

újra

a

NAP.