Dübörög
dobol
széttép
kaszabol
lesepri a felhős eget
szárít átázott földeket
nincs vége a remegésnek
neki szalad falnak
résnek
fényseprűvel homályt cibál
virágszirmot leráncigál
közben fenn vörösből kékre
nyíló egek
könnyed kedvvel
tavaszi színnel festenek
komor kéményből még füst
szalad s szétterül a keserű szag
szembe széllel dacolva
sirály
igyekszik magasra
s
a
Duna
hatalmas ezüst tálca
madár röptét
megcsodálja
zúg
zeng
a
világ
hajladoznak az orgonák
hóvirág hogy a próbát kiállja
kacér selymében hajlong
most nem nevet incselkedőn
most nem nevet incselkedőn
rügyeit türelemre intő vén
cseresznyefára.
