Csepereg és süt közben a nap
vízben felcsillanó ezüstös nagy halak
fénykarikák
csillanó vágyak
rajzolnak sugaras koronát az éledő világnak
kelyhek zárt óvatos magánya
csepp csillan
csiga bújik vissza a házba
nézem
friss eső illatát érzem
koppan fölöttem a tetőablakon
lemos minden porszemet
dallamát hallgatom
áprilist sirató ének
látod méltón búcsúztatnak téged
voltál forró szenvedélyes
fagypont alá süllyedő rémes
volt szélvihar hó és jég is
fáztam vacogtam
szeretlek mégis
piktor
vagy
ügyeltél minden részletet
kicsalogattad a legszebb színeket
fehérek
lilák és kékek
napsárga pihék
hűtlen sóhajjal hagynak el téged
esik
pereg a csepp egyre másra
bolond voltál
nem számítottál gyors elmúlásra
holnap jöhet a májusi zápor
melegebb szelek mókája keveri a fényeket
szerelmet ígérnek
édeset
ma még
cseppek csacsognak cserfesen
nevetésed visszhangzik élesen
míg szirmot szakítva utoljára végigszaladsz
ázva fázva didergő kerteken.
