Selyemcukor - A. K. L.

 

 

Apja egykori overáljában.

CUKORKA

Zsebemben néhány szem

savanyú cukor

zizeg

neszez

míg

a

gondolat lohol

utolérni a tegnap perceit

ringatást

mosolyt és öleléseid.

 

Kóbor virágok mindenfelé

bokrok alján galamb

magot csipeget

minden mozdulatát nézed

figyeled

s

intesz mikor tovaszáll

 

tavasz köszön ránk

sapkádat keressük

mit észrevétlenül fürgén elhagytál

gurul a kerék

s

a

sapka amott

megvárta a kicsi huncutot.

Csalódottak vagyunk

sehol egy kutya

kit hosszan nézhetnénk

s

mondanád

va va va.

 

Minden napra jut újabb tudomány

intesz

tapsolsz

csöpp szád már szóra áll

simogatsz és ölelsz

mérgelődsz s nevetsz

 

cukorkám savanyú

de

TE

selyemcukorkám

 csak édes lehetsz.

Papucskereső versike

Korai ébredés súlyos felhők alatt

kilépnék az ágyból de sehol sem lelem a papucsomat

szélfútta reggel nem süt a nap

ki vette fel a papucsomat

kéne egy kávé

kis tejszín kanálka méz

három szem keksz a kezdethez éppen elég

fázik a lábam

gyöngyök gurulnak cetli tapad

jaj ez az asztal nincs rajta más

csak

papír

cerka

ragasztó

olló

félbe maradt az esti rajzolás

kupacban gyöngyök

drót meg damil

lila lánc készült

de hol lehet az a régi kopott radír

kikászálódom ropog a csont

ki és hová sétált a papucsomon

morzsahegyek között nagy a kupac

melegszik szívem míg megbámulom rajzaikat

pohár

bögre

tányér itt számtalan

ki alszik éppen ágyikómban

senki más csak egy rózsaszín kis csoda

takarómon kertmaszatos kicsike zoknija

trikók

zoknik

pólók

sáros cipőcskék között

tőlünk a csend messze elköltözött

gondom és bajom elengedem míg a lurkókat kényeztettem

 

mi lesz a reggeli s mi az ebéd

Lili a sóskát leszedhetnéd

Simon a férfi majd kutyát etet

talicskán tolja a fölsepert falevelet

Lenci mosolyog mesélj Mama

éppen úgy néz rám mint régen anya

Garai Juliskám - mondom neki

nevet és régi fotónkat nézegeti

mese és mese ez a világ

szép lesz a ma 

ez nem is vitás

egy kérdés zakatol és semmi más

hol van a papucsom

talán ott ahol abbahagytuk este a kései hancúrozást?!

Nézd csak...

Nézd csak...

Valami varázslat

szél dagaszt fehér vitorlákat

parti kavics

dagonya

őz és valami ismeretlen állat nyoma

talán medvék járhatnak vízre szomjazva

vagy

aranysakál lefetyel és lohol

szomjas őzeket kergetve el a folyótól

játszunk

szavad eláll

kezedben

kavicsok

kövek

ágak

gyűjtesz apró fadarabkákat

zacskóba kerül a kincs

aszály

szorítja

szépséges Dunánkat

partra vetődő apró halaktól hemzseg a víz

nyár

örök

szerelmes simogatás

lombok mögé tűnő madárhad

sikló poronty illan

te

ne

sikíts

elég ha én félek

vastagon szántó aranyos fények

nedves a pólóm

vizes az inged

lépsz

mélyebben csobban

ölellek nyomban

sáros karoddal csimpaszkodsz

hagyom

karomon sáros pracli nyom

nézd

csak

két

csónak

ring

s

ott a partoldali magason

már fenyőnk is int

szomjasan szaladunk haza

emlékké szelídül a nyár

tüzes lenyomata.

(UNOKÁIMNAK)