Haladék

Érzem haladék
e
késő őszi napfény
fáim közt rejtőző félénk mosoly
míg kezeim
burjánzó bokraimat nyesték
elidőztem
elmúlt napokon

zizzenő fényben hulltak
már a lombok
együtt léptünk
köztük
régi ölelők

aranylón peregtek
táncukból buja
szélfútta nász kerekedett

vadlibák vonultak
a
messzeségben
megláttam ott fenn
áldó tekinteted

egyszerre elöntött a hála
kopott seprűmmel
összetereltem
sorban
szétosonni vágyó
féltett kincsemet

vörös bogyók - régi sebek ára
tört ágak - elbotlott tegnapok
fanyar illatú virágok

sem takarták
előlem
létkegyelmed
s
ajándék holnapod!

Vers egy ismeretlen év kezdetén, szomorú barátomhoz

Az 

áldás nem 
mindig onnan
és
éppen úgy érkezik
hozzád
ahogyan várod
lehajolsz
vagy
felnézel
s
látod
fényedben pompázó
táguló világod
léted millió apró csodáját
ha
átlépnél rajta
gondold át barátom
élet utad kanyarog
e
arra
mit
kérsz
könyörögsz
sóvárogsz
s
miért
naponta kockára teszed
léted
filléres dolgok
mondd ettől vagy boldog
sors teljesülésed
hála
a
létért
benned
rejlő isteni csoda
dicsérete
tartson meg ma
és
holnap
 gondfelhők
helyett
nézz két kezedre
s
homlokod mögé
rejtett

 kincseidért
gondviselésedet
áldjad.