MÁRCIUS

 

Március

Robban a reggel

égi s földi tüzekkel

szívet tágító szelek

siklanak a nagy folyó felett

élet és halál

egyensúlyozó könny

szemem sarkában

buggyanásra vár

 

ablakom alatt

hóvirágszirmok a semmibe hullanak

arasznyi

dalt dúdoló korai madár

január

február

és

itt is lesz a nyár

 a

szemközti parton

önfeledt kácsák fürdenek

az

erdő peremén

kék

csillagvirág remeg

ott a hóvirág is tartja magát bátran

árnyékos fák alatt

millió bimbó

igazítja s tárja szét

illatrészegen

szűzfehér selymét

avar zizzen

riadt nyúl fut át a réteken

messzi felhők közt

madarak szállnak

szinte összeérnek a szárnyak

szerelmes nótát fütyülnek

a

tavaszt sóhajtó

 vágyéhes

sóvárgó világnak.

 

 

Szél tépi szét...

Szél tépi szét a hajnali sűrű fátylat

süvít

ráncigál rügyező bokrot

bimbózó ágat

kegyetlen erővel támad

barackfánk szirma már oda

az

idő hozzá mostoha

jég kóstolja

csipkézi

tépi

rettentő telek erejét idézi

és

hull

hull

a

hó

madaraink etetőbe szállnak

szirom szóródik szanaszét

a

fák alatt
dideregve

csipegetnek közéjük keveredett 
aprócska fekete magvakat

szél

süvít

kerget és szalad

micsoda bolond lett ez a tavasz

reszket az ibolya

remeg a hársfa

fű

fa

virág

rügy és szirom

friss levegő ízét vacogva kóstolom

jég pattan

éledő sugarak 

eloszlatnak idegen éjjeli árnyakat
 és

szelíden ölelő bágyadt melegével

csendes reménnyel körülvesz

újra

a

NAP.

Márciusi csalogató...

Tágul

fényesül a kép

szélesedik a folyó

zöld szalag

sebesen áradó

a

tél

kemény ostroma talán még visszatér

de

most rám kacag csalogatva a nap

kerítéshez állok

feledve

gereblyét

ásót

súlyos lapátot

és

nézem ahogy hatalmas hajó erőlködve tart felfelé éppen

s

szemben

is

villan egy csudakék fürge test a fényben

eleven

a

kép

habok

hullámhegyek

a

kert is megelevenedett

megérkezik a gerle

körbe száll párját keresve

lent

vakondok túrnak újabb kupacokat

kénsárga pille libben

mindenféle csoda történik itten

estére sajog a térdem

mert

meghajolok minden szirom előtt

selymek

brokátok

bokrok alatt bújócskát játszanak

ahogy

a

szív

tavaszról képzel valamit

 de

csitt

bolond szél támad

süvít

horizontra sötét felhőket kanyarít

arcomra cseppje hull

 egy

pillanat a szél elszalad s tovatűnik

márciusom első könnycseppje
is
nyomtalanul.

Hóóóóóó - márciusi tréfa....

Ne higgy a szavaknak
huncut

friss

tavasznak

hópelyhek tapadnak

fehérben

puhában

tél játszik

hó

ömlik

szakadatlan

csipke

és

fátyol
a

nap

még

távol

csoda
a

csend

még

megpihen egy percre aztán támad majd a tavasz

hóban

törékeny

pici

lábnyomok
parányi madárka tévedt ide

magot talál

habfehér csipke

csuda
báj

márciusunk

újra

megtréfál....

Zsenge március

Megérkezett hát
vacogó álmaidból ébreszt
micsoda fénnyaláb
telednek vége lett
szétfakadt burok
virágod szírmai
sárgán köszöntik
zsenge márciusod

bámulsz
megannyi új csoda
hófoltoktól takart
földanya nyoszolya
friss élet csírái
halványzöld színben
lebegnek a rónán
végtelen
féktelen
robbanás ráz fel
szél süvít
mégsem fázol
tavaszi napfátyol
sápadt kis rügyek
sejtjeiben táncol

csobogó cseppek
felgyorsult iramban
ölelkeznek
duzzadó jéghideg patakban
kitágul az ég
te mégis eléred
illatár örvényben
megremeg a térded.

Márciusi fények

Márciusi fények

most 

szívemhez értek

merész 

szél fütyörész

veszélyes vizek felett

hazám

hol léptemet

megismeri

a 

fűszál

borús éjek helyett

serkentő 

nap ragyog

tarka röptű reggel

köszön

piros fehér zöld

lobogással

hoz

új

derűs

szabad

magyar napot!

 Kokárdák ébenből és tűzzománcból.

 Madárkák.

 Lilinek készült

 Lili kitűzője

http://www.youtube.com/watch?v=n3I_lvurknY

Orgona