"Az egyiknek öt talentumot adott, a másiknak kettőt, a harmadiknak csak egyet, kinek-kinek rátermettsége szerint, aztán útra kelt."
Lépések...
Hányszor kezdhetjük újra
ráébredve temetettnek hitt múltra?
Csacska gyermekkori
kívánságunk még hányszor szól ránk?
Súgva vagy kiáltva
nem ez az utad
nem ez a tered!
Szúr a kavics?
Böki a talpadat?
Lehet!
Szúr
sajog és fáj
mégis szabad vagyok
a
pillanat illúziója ez
vagy lépni még képes vagyok?
A túlsó partról átszólnak a fák
s
felidézik
gyermekkorod feltörő sóhaját.
Tévedések.
Harcok.
Elfeledett vagy magaddal cipelt
megrozsdásodott
arcok
ott úsznak a felszínen
üzen a múlt újra üzen.
Zsebedben kotorászva
az
elrejtett talentumokat kutatod
állsz
vársz
és
szégyenkezve magadnak motyogod
eltemettem azt mi egykor rám bízatott.
(I-nek és magamnak és nektek...)
