Ne engedj még el... (Így vagy úgy....)

A

rózsák

égig érnek

meggondolatlan kedvvel

buknak a kerítésen át

vöröslő fény festi meg az éppen ébredő

Dunát

megfog és nem ereszt utunkra a vágy

itt

kering

itt

dúdol régen feledett dallamot

életre keltő színes szívmozdulatok

ne engedj még el

hadd hallgassam a hangokat

éjszakában kószáló

betűk és szavak kóborló mondatok

gyengéden ringassatok

kusza álmok kanyargó útjai után

sugaras reggelre ébreszt fel a nyár

hajnali harmat cseppjei

nekem ragyognak

nevetnek

szakadt papucsban amikor kilépek

ámulok

bőrömre feszülnek a fények

fülembe nótát suttog egy lusta kis szúnyog

éhesen

 vércseppel áldozom
észre sem veszem

fénypászmás reggelen

enyém a perc

nyújtózkodva kérlelem

még

ne engedj el

maradj meg soká nekem 

 csodálatos világ

lassan közelgő hajó dohog

félbeszakít egy vétkesen burjánzó könnyű gondolatot. 

 

 

B VERZIÓ - 2021. augusztus 5. 

Ne engedj még el...

A

rózsák égig érnek

meggondolatlan kedvvel

buknak a kerítésen át

vöröslő fény festi meg az ébredő Dunát

megfog és nem ereszt utunkra a vágy

itt kering

itt dúdol

régen feledett édeskés dallamok

életre keltő színes szívmozdulatok

ne engedj még el

hadd hallgassam a hangokat

éjszakában kószáló betűk és kóborló szavak

gyengéden ringassatok

kusza álmok kanyargó útjai után

sugaras reggelre ébreszt fel a nyár

hajnali harmat cseppjei

nekem ragyognak

szakadt papucsban amikor kilépek

ámulok

bőrömre feszülnek a fények

fülembe suttog éhesen egy lusta kis szúnyog

 vércseppel áldozom
észre sem veszem

fénypászmás reggelen enyém a perc

nyújtózkodva kérlelem

még ne engedj el

maradj meg soká nekem 

 csodálatos világ

hordj ma is óvó tenyereden

lassan közelgő hajó dohog

félbeszakít egy vétkesen burjánzó

könnyű gondolatot.

Lusta reggelen... a paradicsomban.

Lusta ez a reggel

finom ágymeleggel kényeztetve

türelemre int

ne rohanj

figyeld meg jól az élet aprócska jeleit
 így tanít

eső utáni csendben

kényelmesen nyújtózkodnak a fák

ablakomba hajló

japán szellőrózsa légkönnyű virág

szél borzolta leander fehér szirmai szanaszét

köztük kanyarognak éhes csigák

paradicsom

pirulva kínáltatja magát

édes a csend

pocsolyában megvillan a szikra

felhők közt kandikál a nap

sugara a cseppeket hamarosan felissza

az

idő megtorpan

együtt lustálkodunk kicsit

sokat sejtető a sóhaj
 fák alatt hajolgatsz

válladon végig pereg csepp

végig csordogál a víz

tested meg-megremeg

gyönyörű reggelek csodája ámít

ez egy másik világ itt

selymes percek érintenek

játszadozik a képzelet

hajó

sirály

rigó

megtörik hamarosan a csendet

illan a pillanat

a

megállított föld forog tovább

torkodban dobogó szívvel

szippantod reggelünk áradó
átható  illatát.

/Feladvány - lusta./

NYÁRIDŐ.... 3.

 Június 26

Szürke

pala

fölötte remeg a fény

s

a

hajnal

balzsamosan friss

illata

foltos fényjelek

messzi örvény

létkarámom minden mihaszna oszlopát

újra

összetörném

még

egy

lázadás

aztán

ki tudja

hová

sodor

visz

a

Duna

hosszú

útja

árnyak és fények

keretezik a szokott szépséget

fecske csapat reggeli hangja

csivogva röppenők

szúnyogok hadát szorgalmasan falja

sápadtan

türelmesen

guggol

hervadó levendulám

smaragd gyep széliben

mindenfelé falak

csak

itt

hajnali lombok

árnya alatt

találni tenyérnyi rést

megleshetem az ébredést

szűrt színekkel kél a nap

kert sarkában

napraforgók

félálomban

bódultan

ringanak.

Szélben ébredő reggelen...

Ugyan nem reggel, de hatalmas a szél....

Dübörög

dobol

széttép

kaszabol

lesepri a felhős eget

szárít átázott földeket

nincs vége a remegésnek

neki szalad falnak

résnek

fényseprűvel homályt cibál

virágszirmot leráncigál

közben fenn vörösből kékre nyíló egek

könnyed kedvvel

tavaszi színnel festenek

komor kéményből még füst szalad s szétterül a keserű szag

szembe széllel dacolva

sirály

igyekszik magasra

s

a

Duna

hatalmas ezüst tálca

madár röptét  megcsodálja

zúg

zeng

a

világ

hajladoznak az orgonák

hóvirág hogy a próbát kiállja

kacér selymében hajlong
most nem nevet incselkedőn

rügyeit türelemre intő vén cseresznyefára.

Hozsanna

Kibújik az éj alól a csodálatos világ

halvány köpenyében

ringatja még magát

és

rám is derül

terül

belőle

bánatok

sajgó

órák

eltemettetője

égi kép

rózsa és kék

szép

akár

egy

lágy

ecset

sejteti puhán a messzi fényeket

hosszú sötét éjjelek után

eső cseppek

monoton

litániája

szakítja meg reggeli

életes imám

új

reggel

új

nap

markomban ezer ragyogó kincset tartok

rakódnak egymásra boldog percek

arcok

szegeznek

fájdalmas sajgó évekre

glóriát

szürkévé váló túlsó partra

átvisszük-e

létünk

legszebben

dicsőítő szavát?!

Nézd

 

Nézd
a

reggelt

párás

fellegekkel

viselős

az

ég

zöld

zöld

zöld

burjánzás

takarja

fáradt barnaság tegnapi foltjait

éled

ébred

dalol

fekete rigó trillázik valahol

nézd

a

reggel

feszített vásznán megannyi szín

szemed

megakad

omló

bomló

frissen mosott patyolat fényein.

Őszidő

Kopottas

szürke

ködös remegés

uszály dohog hosszan

majd

csend és feledés

lidérc

ladik

törékeny palló

lépés

billenés

semmire sem jó

gomolygó fátyol

terül a fákra

nem látszik

melyiknek

vérpiros

lángoló

hulló ruhája

fehér csipkésen száll fel a pára

mintha lenne őszbe forduló tájunk

báli ruhája

gőzölgő folyó

lomhán

csendesen

vadkacsát ringat

türelmesen.

Reggelem

Gyöngyös patájú lovak

vágtáznak életemen át
szikrázik
a

sárga macskakő

vállukra kapnak

fényhártyás hajnalok

kortalan kedvvel

ölelnélek át

kaleidoszkóppá
táguló világ

kápráztatsz

mély

mohazöldek

zafírok

selymes

achát felhők

között

kél a nap

karéjos nyugtalanság

terpeszkedik

remeg

távoli

gépmorgás

hasítja

sebzi

mézgás csöndemet

gerle búg

madaras

árnyakkal
tellik
meg a reggel
égre írják

szorgosan
táguló köreiket.

Fény

Szemedben fény
arcodra

teszem kezem

tűztánc fut körbe

szétárad

dübörgő vihara

szívsebes moraja

fény

suhan
szemeden

kezeden

szíveden

nem múló

türelem

távozó idegen

hideg napok

lehulló

sóhajod

remegő mondatok

éhség

szomjúság

fény

fény

fény

felfeslő kárpit

hinni a holnapot

bármit

ébredő

csendsziget

hol kél a nap

álmokat megtörő kábulat

derengés
létszagú új utak
holt vágyak takarják arcukat.

Angyalos hajnal...

Tűz pattog
vaskos fahasáb ad enni
frissen ébredő lángnak
langymeleggel veszi körül 

hajnali szobámat

ébredés

szép szavad

dallamok
alázat
ablakomban angyal
aranyszívecskés
csipkés árnyak

muzsikám hallgatom
szívemben ringatom

hófoltos derrengés
ritmus
andalító
gyertya félhomályban ringó
törékeny illatos
örökzöld ágak

fényruhába öltözött üzenet

kusza

kedvetlen
gondokkal havazott
didergő világnak.

Pillanat

Tűz törik

fény fakad

víz habban

áll

a

nap



sugara

táncot jár

élet

és

csend halál



halk moraj

bársony ég

jössz-e már

tart-e még



vágy fonál

nem szakad


ketté tört

pillanat.

Ébredés órája

Szürke
csendes
fényfoszlányok
halkan sikló
párás vizeken
csöpp rózsaszín
éppen annyi
kedved legyen
újra
kacagni

letörölni vízcseppes
ablaküveget
dúdolva
halkan visszatérő
szívedbe ékelt
furcsa dallamot
álmot tüntetni
foltozni
szépen
újjá
frissen öntözött 

megkarcolt ébredő napot
harmatcseppet
homlokodról
lerázni
átbújva
 megvert
szirmuktól fosztott
sóhajtó
orgonák
tébolyult illata
 alatt
míg hiányodra

 zárul
újra
vásott rozsdásan

elveszettnek hitt
ócska titoklakat.