Bujkáló sorok... 7. Vágycsapda

 

A függönyt halkan húzod szét

poros árnyakon áttör a fény

lustán nyújtózó kábulat

őrizi még

létfoltos álmodat

arcok

képek

terek

bukkannak fel

szempár - rád nevet

meggyűrt takaród

szorítva

kétkedőn gondolsz rabként tartott múltra

fogoly vagy

magadra zártad

vágycsapdás életed

nyújtóznál

fájdalom préseli
szorítja melledet

új nap jöhet

létkelepcéd kitárva

nem várhatsz tovább

feledd
a

zsibbasztó

pusztító magányt

állsz

szinte látom arcod

elnyűtt fájdalom

tükrébe tartod

 múltad minden sebét

gyenge kis láng éled

nyomában megújul a lét!

(2014)

Bujkáló sorok...2. Ketten vagyunk

 

 

 Ketten vagyunk

észrevétlen bekúszó

kívánságunk falánkul támadt
tört
perc
alatt

emlékeinket takaró
derengésben

sebhelyeink sem látszanak

ketten vagyunk

csukódik szemem
tarts szorosan
körhintazuhanásban
meg ne sérüljön szívem

tarts
míg
barna bársonnyá málló
pillanatban

felbuggyannak bennem

rég ki nem mondott

tébolyult szavak

kuckós magányunk

szétfeszítve

ketten merülünk

álomvízbe

karod

puha párna

lüktető tarkóm alatt.

 

2014. 06.22.