A FÖLD NAPJÁN
Levél
lomb
fű
bokor
pázsit
eső csöpörész
megáll kicsikét tétovázik
csatorna nóta halkul
majd
rázendít újra
selymesült szitálás
cseppjeit a föld buzgón beissza
rózsabogár
falja föl a szirmokat
sírdogál a virág
neon zöld páncélos
nehéz súlya alatt
gyík surran
fűszállal egybeolvad
felhő vet világunkra árnyat
ég könnye hull
s
a
folyó újra árad
tükröt tartva az első napsugárnak.
Rigó kering
örül a korai gyümölcsöt ringató
vén cseresznye ágnak
kelyhe zárul a búcsúzó
zöld sávos tulipánnak
szél szertelenkedik
akácost borzol
habfürtök közt bogarak szundikálnak
ünnepén a föld
sebeit elfedi és magára ölti
a
legszebb
lenge
tavaszi tarka ruhákat.
