DECEMBER
Éhes cinegék röppennek a kerten át
csippentenek a magból
míg tele van a kis fonott kosár
megjött a gerle is végre
kutatva tekint a messzeségbe párját remélve
csendes párában a folyó
deres
a
fű
belé kóstolt a fagy
fogait nem vájta még mélyre
muskátli pirul kacéran
nem számítva a télre
hajóablak üvegén villan a fény
szürke fodrok karikák a víz közepén
idilli reggel
milyen sok és mégis milyen kevés
a
szív nem nyugszik mégsem
csak
kérdez
nyaggat
meddig tart még ez a tünemény
meddig tart a fény
s
a
szirmok tarka selymeik igézetében
dacolhatnak-e decemberi hideggel
széllel
kitart e ez a türelem ma estig
holnap reggelig
és
azután
ha
komor felhők között nem talál utat a nap
melengető víg perceink
mondd
meddig tartanak?!
