Minden púderszerű finoman hull rám.
A sír üres!
Ne keressétek holtak között az élőt!
Kereső asszonyok és az égi hírnök.
Velem ma itt, e hajnali órán a hangicsáló madarak e jó hírt sejtetik. Nem zeng harsona, nincs kisuvickolt ablak, létmaszattal terhelt üvegtáblákon át fog érkezni a hajnal első sugara.
Minden mi "ünnepi" kellék a ma világában itt elmaradt.
Valami mégis kell, ami az űrt kitölti, valami létbizonyosság. Múlik az idő, s a nyomorúság jár az eszemben, az emberi esendőség takargatása, a "máz", a megfeszített testével való kiüresült jelzések. Roskadó asztalok, halomba rakott finom falatok, a látszat, a hivalkodás.
Ez az ünnep?!
A hit meglényegülése?!
Valami egészen más kell nekem, valami velőbe ható vigasztalás!
Hogy ne tekintsek viszolyogva se magamra, se másra. Hogy a vétkek eltörlésére hullott cseppek valóban mosdassanak. Hogy bűneim, mulasztásaim a krisztusi kegyelemben semmissé legyenek. S az a reménység hasson át, hogy akit bántottam képes legyen az irgalomra.
A megbocsátás sokkal, de sokkal könnyebb, mint a feledés. Nincs delete gomb, mely automatikusan töröl, mint a gépeken, s nincs tökéletes vegyszer, mely azonmód kilúgozza a másikon ejtett bántás foltokat.
Vétkeink, hibáink ellenszere nem az az áhítatot színlelő póz, melyben (szinte) tökéletesnek állítjuk be magunkat.
Nekem azért KELL a kegyelem, mert tökéltelen vagyok. Mert tudom magamról, hogy ma és holnap is elfut a méreg, ha ellenemre van valami, a szomorúság ok nélkül is belém lopakodik, s indulati hullámzások sem kerülnek el.
Nagyon jó jónak lenni, de jónak látszani, miközben a mélyben ott van az önámítás tömjénes mágiája?!
Mindennapi hazugságok, hitetések, köntörfalak... azaz köntörfalazások. Tetszik nekem ez a szó. Ráadásul nagyon is aktuális szűkebb és tágabb környezetünkben egyaránt.
Köntörfalaz.
Krisztus posztolási versenyben érkezik a húsvét, sonkák és hímes tojások között bukdácsoló, kölni illatától kábult nyuszkók, hizlalt hiúság berbécsek bolyonganak.
Bennem a megváltói mondat mocorog a foszladozó csendességben:
„Engedjétek hozzám jönni a kisgyermekeket, és ne tiltsátok el tőlem őket, mert ilyeneké az Isten országa. Bizony, mondom néktek: aki nem úgy fogadja az Isten országát, mint egy kisgyermek, semmiképpen sem megy be abba.”
Mi egyebet kérhetnék a feltámadottól míg a pirkadat fénye sötétet űzve fűt, fát, virágot, pilléket, lelkiismeretet felébreszt?!
Legyen áldott a húsvét, az ünnep!
Gyermeki hit tegye teljessé az életet!