TEGNAP - MA - HOLNAP

 

Képzelt mondatok kacsintanak

sosem hallható 

betűvé sem formálódott szavak

kis kalandok reggele

csalóka fényben ébredsz

vedd fel a fonalat végre

és

köss csomót a bánat végére.

Fuss

fuss

és

kiáltozz - ÉLEK!

(Ha teheted ugrándozz is közben - kérlek!)

Légy bátor újra álmodáshoz

földed kering

karcsú fűszálak közé gabalyodott

pipacsok

 lángvirágok

tengere ring

ring és ölel.

Ne jöjj közel

bárhová lépünk szirmokat találunk

ha nem igyekszünk eliszkol

elmúlik a ma parázsos sugara.

Kerti kis kavicsok kopnak

fölöttünk magasba nyújtózó zöld harsonások

szívmedence vár e percre

zümmögő méhek

zafír rózsabogarak

bimbókon bóbiskoló hangyák

talán csak ők érzik és tudják

játék ez

olvadó aranya csábít

bokánk köré csavarodó inda

 bekerít.

Májusi vég áll lesben

tavasz búcsúzás

zokoghatnék

de

megint  

mint mindig a türelem segít

tört tükrök mozdulnak

vakítanak

szavak nélküli morzsányi titkaink.

 

Nincs monológ

nincsenek hosszú mesék

percvarázslat

kápráztat

lopva közelít

súrlódik és újra elenged.

 

Ne jöjj közelebb

tartozzon  ez a pillanat is a képzelethez.

Nyújtózkodom

semmi sem sürget

ujjam hegyére selymet fest a reggel

ölel a nap erőt ad és felfegyverez

visszajáró álmodott kísértetekkel

akár így akár úgy

ha harcba szállunk

csatát nyerünk.

Pilleként illanó való

tegnap

ma

holnap

 

varázslat 

képzeletben bármilyen utat újra bejárunk

még ha nem is lépünk

 soha közelebb!

(De mire gondolt a költő?! - mosolygós szmájli a kitalálónak...)

 

PÜNKÖSD

 

 

 

Ünneplős a nap

minden a maga rendjében

készülődik szépen

zászló leng

fény ragyog

Dunás villogás

éppen mint az álmodott

ezerszer színezett 

megrajzolt mesémben.

 

Ablak és ajtó tárva

hajnali az illat

a

szentlélek tiszta áradása.

Lapul a csend

igazat szóló

ághegyen billegő 

szétáradó nóta

 

nem kell hogy félj

megváltást kaptál

tiéd

évezredek óta.

Lángszikrák a fűben

bogarak bámészkodnak

hangyák fuvarozzák buzgón 

messzire bánatom

csepp ha gördül is

útját nem állhatom

minden múlik

véges

elfutó tavaszok

utolérni gyönyörű perceit

gondolatom mindig leleményes.

Hang remeg

halvány rózsák hullanak a sárba

előbb még ölelkezett rajtuk 

két pöttyös páncélú létmohó bogárka.

Harsogó és szelíden megbúvó 

eltévedt virágok

ösvényemen

millió tékozló csodára találok.

 

Kormos a kedv

seb sajog

megszökik a sóhaj

 

part fölött vijjogó sirályok

májusi csókok nyoma

dédelgetett mézmázas varázsok

bőrömre tüskével karistolt

örömök

és

lázadó hiányok.

Nincs tovább...

 Élet és halál... az évgyűrűk szerint 62 éves volt. Ismeretségünk a kilencvenes évek végén kezdődött. Nehéz, de elkerülhetetlen volt az elválás.

Csúcsközelből...

Illat, ár, illatár...

 

Árad 

Partról figyelem a fákat

derekakat ölelő víz

hömpölyög

kavarog

mi lehet az amott

törzsek

gallyak

mélybe leszakadtak.

Úr a víz bármit is akarhat.

Roppant erő

susog és sodor

nyárfapehely száll - hulló hó

kedv és nap ragyog

ösvényen 

őz és vadmalac nyomok

sár

nyír

nyom

illat

csicsergés

szín 

sziromfodor

didergő május múlik

tavasz nevet

színes  lepkékről álmodom.

 

ZŐCCSÉG!!!

 

Beborult...

Nem csak az ég, hanem a hatalmas hárs is a kapu előtt. Négyen állják, tűrik az időjárás viszontagságait - egy kapu előtt, egy a kapuban és ketten a kertben. Szeretem őket, gondoskodnak rólam mozgásilag. Van mit takarítani, söpörni, szedegetni egész évben. Olykor a nagyobb szelek száraz ágakat tördelnek, felszedegetem s jól pattog a tűz reggelente. Mert bizony még most is be kell fűteni kicsit - fagyosszenték kitettek magukért, szerencsére a fagy elmaradt. Egyetlen idejekorán kitett szépséges szőlővirágom sínylette meg, hogy elkapkodtam a nyáriasítást, de most, hogy visszakerült a verandára regenerálódni kezd az is.

A kapu így várt rám tegnap is midőn hazafelé bandukoltam, s  könnyű sóhajjal hajtottam meg fejemet a vízterhes ágak alatt.

Öröm hazatérni. Őrületesen szép és hangos most minden! 

Bánat is akad. Madárék még rá-rászállnak a kipusztult fenyőre, ringatóznak kicsinykét. Ma is megúszta a fűrészt, eső lévén ismét halasztódik a kivágás. Búcsúznak a madarak és én sem bírom könnyedén megemészteni, hogy vége. Régi történet a miénk... évtizednyinél is hosszabb sóvárgás után lett itt az otthonom. Az elvadult kertben ez a fa már messziről hirdette, hogy érdemes nekirugaszkodni, s mocsokból, sittből, gaztengerből parányi édent teremteni. Felsorolni is nehéz lenne mi mindent rejtett a föld - motorháztető, boyler, linóleum henger, fürdőszoba maradványok, drótok, üvegek, stb. Ha nekifogtam egy-egy bokor ültetésének szinte ásatást kellett végeznem, mert a szerszám mindig beleütközött valamibe... tégla, betondarab, cserép. Nincs vége sosem, mindig akad valami a "horogra". Az emberi ostobaság feneketlen kútja. De nem csak az évtizedeken át lerakott szemét lehet a probléma. Nyolcadik fa pusztul ki... Két diófa, egy meggy, egy pici meggyecske, barkafa, szívem vágya szomorú nyír, melyet borsos áron vettünk, s messziről szállítottunk haza - néhány év után megadta magát. S most a fenyő után a vénséges vén cseresznyefa is halódik. Bokrok közül is néhányan, madárbirseim többen.

 Reménykedem. Talán a rengeteg eső itt-ott segített, néhány haldokló bokron pici zöld levélkék villannak. A madarak és szelek által hozott magvacskákból új "valamik" kerültek a kertbe. Tavalyi, tavaly előtti tátikáim elszórták magjukat, s most számtalan palánta várja, hogy helyet keressek nekik. Vad és rakoncátlan burjánzást látok magam előtt, s a hömpölygő folyót, mely hatalmas fatörzsekkel, mint gyufaszálakkal játszadozik. Két nagy zuhé közt néha kisüt a nap, s méhek lepik el a virágokat.

Eső esik egy hete, mindenfelé "zőccség", az áradó víz is zöldben játszik. A májusi eső aranyat ér, s ha enyhül az idő és ki lehet merészkedni bőrig ázás nélkül fekete petuniák és fehér pistikék kerülnek a ma még üresen tátongó cserepekbe - tegnapi szerzeményeim.  Játszik a természet - lépten-nyomon örömöt szerez nekem.

 

Szfv...

 Pont fordítva tettem meg az utat, mint ahogy itt a képek sorjáznak...

Székesfehérvári séta - alig ismerem megyénk fővárosát, most is csak találomra kattintgattam.

Nyüzsgött a város - a ballagások napján, mi pedig kettesben, hosszú évek után újra együtt sétáltunk.

A zsivaj és a hosszas ceremóniák ellen jól ható gyógyszer volt a kedvenc fagylaltom - Damniczki vörösboros málnája, felülmúlhatatlan (eddig).

ÚT /Út és vég/

 

 

Út visz a réten

 ártéri erdőkön át

 ösvénnyé szűkül a táj s a nagyvilág

föld

por

megőrzik minden léptemet

nyakamba

szirom zápora hull

nézem az eget

résnyire ki is tárul

út

por

messzi fellegek

száraz gallyak közt

virágot lelek

kék

fehér

napsárga

nevetés

harsogó zöld

minden gyönyörű

életremegés.

 

Hiába űzöm

hiába kergetem

a 

halálos ölelésre

gondol

most is a szívem. 

Nézem a folyót

messze kanyarog

életvéget kínálnak

gyors sodrásban

szürkén tornyosuló tajtékok

habok.

Mi a vég és mi a kezdete

mikor tudom meg hogy ez az utolsó zene?

 

Ez

a

hívó hang

parti susogás

élet

halál

közt

végső villanás.

 

/Ismeretlen - folyóba hajtó és haló férfi emlékére ./

 

 

 

 

100 éve született Bíró András

 A száz éve született íróra, költőre emlékeztünk 2023 május 3-án Érden a Bíró András könyvesboltban, ahol emléktábla avatásra került sor. 

 

 

Érd. Bíró András Könyváruház. Érd, Budai út 24.

 

 Bíró András - versét hallhattuk a költő előadásában - 2014 nyarán. Az eső kopogott a tetőn, s Ö mondta versét, mint mindig fejből, nem kellett papírlap, remek memóriáját mindig csodáltam.

 

Emlékezés - Őrzöm a tüzet... Bíró András versét előadja Szigeti Eszter

 

 Bíró András: Április

Tavaszi ág, meggyfavirág

fényesbe fordul a világ.

Rezzen a fű gyenge szára,

rezgeti piros bogárka.

Piros bogár, Kató-bogár,

a boldogság merre, hol jár?

Itt jár a tavaszi kertben,

készülődő szerelemben.

A fű zöldet, ág fehéret

zsendít s mondja szép az élet.

Tavaszi ág, meggyfavirág,

egyre fényesebb a világ.

Meggyfa kerek, fehér kontyát

sárga méhek teledongják,

amott lila virágözön

s gyík szunnyad langy bazaltkövön,

emitt fehér jácint billeg,

tetszik is a kikericsnek -

véle hogy megismerkedjék,

felé fordítja a fejét...

Tavaszi ág, meggyfavirág,

kifényesedik a világ!

 

 A könyvesboltban kapható kötetek...