Sötétben gomolygó éjszakai felhő tapad a túlparti fákra
fölöttük
világos szürke a menny
magasba emelkedő repülő fénye
jelez
e
furcsa látomásban
veszteségeimen
pengényi szín már-már áthatol
magadra zárt magányban kínlódva ébredsz valahol
az
órát
nézed
hajnali négy
ilyenkor szoktad kicsikarni
a
hajnal első
szép
jelenetét
kemény a csend
döntöttél
ez jól van
vajon
lesz
e
falatnyi kedv
a
holnapi útravalóban
élet csukódik
kattintással
távol tarthatod az egész világot
bőrödön nyomot hagytak tegnapi nyomorúságok
kezedet felfűti majd forró tea
vánkosodba mélyedsz
ezerszer végig pergetett bánat
vesztese voltál vagy szilárd bajnoka
a
villanásra kitágult
színekkel vakító különös világnak?!
(Színház az egész világ...?)
