Partfal


Szabad szemmel szeretném írni ezt a blogot, szememben néha mégis akadnak porszemek, melyek látásomat elhomályosítják. Lehet, lehet, hogy ez csak múló állapot nem vagyok más Uram, csak esendő földi vándorod!

A következő címkéjű bejegyzések mutatása: aszály. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: aszály. Összes bejegyzés megjelenítése

2018. október 10., szerda

Ősz a Dunánál...





Őszi fények titkos láza bujtogat
tüzet varázsol
megsebez
kacag
finom selymével
vállamat
bevonja
a
nap
karomra
ökörnyál tapad
nézem
nézem
a
víz fölé kihúzott hosszú ezüst fonalat
 
csúszós kövek között
mély árnyék lapul
mit rejt a sötétség
mi lehet ott alul

veszett kincsek
ócska csavarok
rozsdás zárak
csontok
száz éve elhagyott málló kacatok
sár
iszap
kavics
takarja
itt
évszázadok lenyomatait

magasban
fenn
sirályraj villan és sivít
s
lent
a
Duna
hatalmas meztelen tálca
feltárja
aszott medrének féltett titkait.
 



 

2017. június 24., szombat

Nyári rajz...


Nyári rajz
lehet egyszerű firka
frissen simított fehér papírra
hulló
fények
árnyékpöttyös vidékek
vízcseppek ritkán oldják
szétégett dombhajlatok kopár színét
tágas az ég
forró pászmákban tűzcifra szél
borzol bele a tájba
árokparton
mellmagas fű sápadt simulása


esőre váró
sorvadó
zajt ütő kukoricatábla
kókadt napraforgók égbe sem néznek
tányérjuk sincs még szegénykéknek


eltévedt
cseppek
bolyongva tikkadt utat keresnek
barna folt terjed
tompuló zöld palettába
fáradt földszínek keverednek


hervadó virághad
szirmai
szomjoltó vízsugárra vágynak

szám szélén

hajnali kószálásom nyoma
szendergő málnaszemek
selyem pirosa

körmöm hegyén boldog fény villan
 forró nyarunk fullasztó illata
tovaillan...