Áradó fényben

Gyors nyílvesszőként suhan a fény

megpihen a túlparti fákon

felhők peremén

majd utat talál

hogy

szemembe éles hegyével

mélyen belevágjon

elvakít és kényszerít

hallgassam a folyó öblös hangjait

susog

csalogat

remeg

gyorsuló sóhaját vajon ki érti meg

áradás

mélybe hajló füzek gyökerét nyalogatja mohón a víz

elérte sötét bokrok legalsó ágait

de nem elég

még feljebb kapaszkodik

eltűnik a gát

eltűnnek a fehér kőrakások

a

hordalék egyre nő

parti torlaszt épít 

rombol

kedve szerint

egyre vadabb iramban játszik

szél kerekedik

megperdül egy gyenge ladik

vágyhullám éri el szívem titkos bugyrait

jöhet ár mely eltemet földnyelveket

szigeteket

szépen felépített homokváraknak

nyoma sem marad

hatalmába kerít
messzi vágyott partokat 

víz csobban
szelíd ezüstbe fordul át a fény
 érzem
parányi vagyok

szótlanul hallgatom mit üzennek
a

túlparti fák

s

folyó mederből kicsapni készülő habok.

/Feladvány - vágyhullám.../

Lusta reggelen... a paradicsomban.

Lusta ez a reggel

finom ágymeleggel kényeztetve

türelemre int

ne rohanj

figyeld meg jól az élet aprócska jeleit
 így tanít

eső utáni csendben

kényelmesen nyújtózkodnak a fák

ablakomba hajló

japán szellőrózsa légkönnyű virág

szél borzolta leander fehér szirmai szanaszét

köztük kanyarognak éhes csigák

paradicsom

pirulva kínáltatja magát

édes a csend

pocsolyában megvillan a szikra

felhők közt kandikál a nap

sugara a cseppeket hamarosan felissza

az

idő megtorpan

együtt lustálkodunk kicsit

sokat sejtető a sóhaj
 fák alatt hajolgatsz

válladon végig pereg csepp

végig csordogál a víz

tested meg-megremeg

gyönyörű reggelek csodája ámít

ez egy másik világ itt

selymes percek érintenek

játszadozik a képzelet

hajó

sirály

rigó

megtörik hamarosan a csendet

illan a pillanat

a

megállított föld forog tovább

torkodban dobogó szívvel

szippantod reggelünk áradó
átható  illatát.

/Feladvány - lusta./

Augusztus

Remeg az ég

parazsas a nap

elvakít

hallgatom a nyár legszebb

komolyba forduló

pirongató szavait

tűz üt ki szívünk határai körül

szám sarkában cseppnyi üröm

keserű íz ajkamon megül

vágtató

napok

hetek

tegnap lehullottak az első megsárgult falevelek

büntetlenül tomboló forró pillanatok

sietősre fogják dolgukat a percek is

téblábolok

mi ez a hajszolt tempó

mi ez az egyre gyorsuló szédületes vágta

lángot kavaró szél búcsúzást sejtető

ideges támadása

felperzselt földre tapadó

hosszú alkonyok

bénító borzongás

kérdőjelek szorongatnak

hová

merre indulhatok

léphetnék

előre vagy hátra

szívzár kattan

nem mozdulok

aknamező a múlt

holnapunk ajtaján lakat

kulcsát

senki sem találja.

/ Feladvány - aknamező.../