Partfal


Szabad szemmel szeretném írni ezt a blogot, szememben néha mégis akadnak porszemek, melyek látásomat elhomályosítják. Lehet, lehet, hogy ez csak múló állapot nem vagyok más Uram, csak esendő földi vándorod!

2022. augusztus 17., szerda

Új lenyomat...

 Ujjlenyomatunk része ez az új lenyomat, kacskaringós út, hosszú évek, spekulálás, és egy parányi cselvetés... és mondhatnám, hogy máris kész... Itt-ott némi mész, nem a legszebb fuga, pénztárcaürítő akciónk idei "alkotása" az új fürdőszoba. Napok óta csiszatolok, mégis találok még eltévedt ragacsokat, port - maltert, lehullott kőmorzsalék böki talpaimat. Bár az egyhetes  produkcióról lemaradtam (szerencsére), akad tennivalóm bőven. Araszolgatás a meszes, malteres vödrök, szerszámok, pormacskák között a tökéletes felé. Nem bírok leszokni róla... az ábrándról, hogy a végeredmény lehet(ne) tökéletes is. Nem lesz, hiszen sürget az idő, új passzoló szennyestartó, firhang, fogas, tároló,  kefe, polcok, és mindenféle apróság illő, harmonikus találkozását előidézni szinte lehetetlen, ernyedt pénztárcailag éppenséggel sokkoló beruházás lesz, lenne, lehetne.

De! Ami lett az feledteti a málló. pergő falat, a többszörösen sérült kádat, rést a csempék között, s feledteti a tizenéves odázást. Pláne, ha a kedvencet sikerült "becsempészni", s nem a hagyományos módon, ámbár egyszerűbben és kíméletesebb költségvetéssel kicsempézni... 

Kedves és szeretett ismerős köszön vissza a falakról, lent és fent az én kedves, meleg színű kövem:  

"A Solnhofeni mészkő a Föld legkeményebb és legtömörebb mészköve. Bányászata több mint 4 évszázados múltra tekint vissza a németországi Solnhofenban."

Kapcsolatunk nem új keletű, barátságunk reményeim szerint tartós, bár az impregnálás még várat magára, mint annyi minden. Megszépült ajtó, ablakkeret, frissült szúnyogháló dicséri a ház mesterét.  Túl vagyunk a nehezén és még mindketten életben vagyunk. Késő délután számtalan le - és felmosás után már megállhatok egy pillanatra és szusszanhatok, az új lenyomatot nézegetve. Apró kristályok, parányi zárványok, lerakódó ásványmaradékok - csodálatos és természetes szépsége bátorít. Lehet így, így is lehet... hétköznapjainkra alkotni valami egyedit! 

Külső körletünk rémségei távolodnak a bejárattól, elszállításra váró sittes zsákokat vonszolva érzem mindennek súlya van. Dolgozik még kicsit a festőhenger, ecset, sikárkefe, törlőrongyok, porlepte bútortakarók forognak már a mosógépben, friss illat terjeng, slag szakad és csuromvizesen nevetve nézem a tisztulást, kókadt növények mosolyát képzelem az alkonyi hőségben, míg gyökereiket áztatja a víz. Kismedencés merülés, koszoldó, festékcsepp tüntető langyos víz. A fák között madarak sutyorognak, talán új fiókák bújnak meg valahol, az utolsó komp már visszatér a túlsó partra, ideje, hogy a ma maradékait holnapra eltegyem.

 Esti, térdrogyasztó fáradtságunkat alig palástolva sóhajtjuk - fürdőszoba felújítást  a mi életünkben többé már sohasem! 

 


(Részletek a borzalomból...)

2022. augusztus 16., kedd

Kék és....

 

 KÉK ÉS...

 

Kék és narancssárga

ernyő

ég

és 

szék

bárányfelhő csapat csendben legelész

táguló kupola

tört üvegdarabok

mennyi semmiség

földi kacatok .

Kormos sötéten folynak a vizek 

két pecabot várakozik de orsó nem remeg

gém téblábol és sirály kering

mellényes fecskéken

patyolat az ing

parti föveny mentén minden kő kilátszik

kék és narancssárga

reggele világít.

Hajóorr fúródik a Duna habjába

kiszalad a hullám

görget valamit

megmozdul valahol egy könnyű kis ladik

komp közeleg

vasláncok csörögnek

csendet orzó autók kavicson zörögnek.

Agyagos mederben madár lépte látszik

ne sírj...

balga szívvel reméld 

lesz még szép világ itt.

Vadkacsák libasorban szelik a vizet

langyos pocsolyák

csörgő

 zizegő száraz levelek

tűzni kezd a nap

egyre hevesebb

távolodónak semmit cipelő lassú fellegek.









 

 


 



2022. augusztus 4., csütörtök

Küzdelem...

 Nehéz szavakba foglalni mit érzek, amikor a kertre nézek. Locsolás, locsolás, locsolás... És mégis... Ki tudja meddig tart még a perzselő hőség, s ki tudja mi marad belőle. Néhány virág és bokor még bírja, másokat mintha lángszóró perzselt volna...

 
 




 


 



 

2022. augusztus 1., hétfő

VELENCEI ÁLOM

 


Pocsolya és tenger

sehol sincsen ember

kong a part

csupán egy hangszóró kelt ricsajt

üres a dodzsem pálya

korhadt süppedésben

várja az estét.

harsány hangon kínálva 

bódító szerencsét.

Néma és kegyetlen

eddig ismeretlen

forróság szörnyeteg

tép kókadt levelet

ágak

gallyak

szomjúhozó életbirodalmak

veszteglő hajók.

Fürödni 

mártózni volna jó

merülni hűsítő habokba

de

csak a torokra tapadó keserű bánat

az 

marad a szomjúhozó mának.

Messzire míg lát a szem

a

tó kiszáradt partját kémlelem

csapat sirály bújik

távolban talán egy hattyúpár

bódék

büfék

zárva

néhány félig telt söröskorsó várja

hogy

hörpintsen belőle száraz torkú gazdája.

Erkély 

lógó függönyös ablak

tárt szárnya helyet ad egy női alaknak

idegen nyelven beszél

telefonján elhal a válasz.

Korlátok

kerítések

villogó sorompók garmadája

senkitől semmit sem védnek

mire jó ez

vége a szép velencei álmoknak

 meséknek.

Futok a mólóra ki

valami csodát csak tartogat a pillanat

éppen

vízbe bukik vörös glóriában pompázva

 halk sóhajtással a nap.

Ne sírj a búcsúzáskor

illúzió volt ez a különös vágy s az is marad.