Áprilisi virágos....

 Tárhelyem április 22-én beteltnek nyilvánította magát, így a blogról elmaradtak a fotók és ritkultak a bejegyzések. Utólag, hogy ne feledjem, ne feledjük a hónap szépségeit, egy csokrocskát felteszek...

ÁPRILIS

Kimondani is a neved csupa gyönyör

az

élet újult erővel harsányan előretör.

Áltató

Pirongat

Ringató

Illatos

Libbenő

Irgalmas

Siető

 

Áltató vagy és hamis

kabátot gombolok elhiteted hogy a meleg már marad is.

  

Pirongatsz a legszebb létszerelmet elém rakod

azután  újra megcsalsz és el is rabolod.

 

Ringatsz reményt töltesz belém

rügy fakad a fákon fáradt ágak hegyén.

 

Illatos kertemben minden zug virít

ibolya krókusz őrült sárga nárciszok

jaj a szív beleborzong és követel még többféle színt még több illatot .

 

Libbenő  lenge szellők kergetnek ostoba szürke felleget

árnyéka mégis rám vetül

magam vagyok

kerülő utakon járok újra és újra egyedül.

 

Irgalmas fényed - legjobbkor jő ez a drága irgalom

ne botladozzam unt téli tompaságban

teremtő kezekre bízvást támaszkodhatom.

 

Sietősen alig hogy megérkeztél máris elszaladsz

összekeversz hetet-havat

telet tavaszt nyarat.

 

Csodállak és kívánom minden bolondságodat

létvágy pezsdül

míg téblábolok

roskadozó aranyvesszők telt virágfüzérei alatt.

 

 

GYŐZELEM ÉS...

Győzelem és...

Pasztell színekben pompázik az ég

rügyek feszülnek

kipattanásra várnak

friss dalt súg a szél e didergő világnak

minden reggel új csodás ajándék

égen és földön varázslatos játék

 földmorzsás nadrág feszül térdemen

letérdelek

fűszálak virágok csodáit lesem

porzók és bibék

ragyognak

az

élet szép

mi kellene még

kék

lila

sárga

és

smaragd

füzek zöldellnek szélvédett partok alatt

folyónk fényében ringatózik kövéren a nap

sirály száll magasba

feszített szárnnyal lebeg

lent üvegszemű halak merengenek

csobbannak és úsznak tovább

kápráztató táguló világ

hajnali bolondos üzenet

tavaszok tucatját sodorja elém

friss színekkel fest elkoptatott reményt

feledett csínytevéseket

huncut április

megtorpanó bimbókat cibál

szívemben monoton szavakat citál

- győzelem és vereség -

ennyi a lét

  nézem az ég pereméről 

felfénylő sugarakat

  jácintok selymes szirmára óvón lehullanak... 

Szirom sirató

Minden rohan

minden szakad

múlik

hullik

perc

pillanat

eső verte virág sápadt bokorra tapad

hová tűnt a láz

s

a

hév

hiába kutatjuk vesztett tegnapok

illatát

ízét 

zöldes pára

vízcsepp nehezül

fűszálra

fára

tikkadt magocskákban életvágy remeg

számukra most jön el talán a késő kikelet

nézem

nézem

soká a vizet

hosszú hajó hagy fényes habfodrokat

fehér tajtéka egyre magasabbra csap

árad

és

apad

 

gondom megmarad

tű pontos a diagnózis

fáradt és fakó

unott a képlet

merre is lépjek

friss hangok szólítanak

szelídült szél

hajladozó ágak

susogják adj esélyt holnapnak

mának

 

kételkedünk

bolondos vén szívünk festett utakra vágyhat

tócsa fölé hajló vízterhes ág

ázott levél peremén bogárka szédeleg

félrecsúszott április végi reggel ez

téblábolunk gyötrődve ostobán

míg

rohanó

robbanó

tavaszunk tovaszáguld

ablakunkba sodródó szirmok színében

felsejlik mohó reményektől tarka távoli ifjúságunk.

ESŐ UTÁN

Eső után...

Az

éjszakában

szépséges dallam áradt

csorgott

csepegett

kopogott

inni adtak a szomjas

létporos

világnak

párnába fojtott

sóhajjal

hallgattam vágyva

bár látnám hogy csobban a csepp

a

folyó

magányába

szirmok szippantottak

föld itta bátran

ágak mosakodtak

éjjeli zuhatag sűrű homályában

kehelybe záródó gyöngyszemek

tócsák

párálló patakok

a

zuhé mindenhol nyomot

foltot

hagyott

friss fénnyel érkezik a reggel

te is nézed táguló szemekkel

szárítkozó fák alatt

megtorpansz egy percre

pocsolyát ugorni nem esik ma sem nehezedre

lódul a kedv

fröccsen a víz

bolondos kedvvel tanít játszani újra a csalfa április.

 

 

 

 

ÁPRILISI TRÉFA

Fut

rohan

előttünk szalad

kibicsaklott évszak kavalkádban

korai veszedelmes kalandor

rügyfakasztó bolondos tavasz

 felkavar

bátran

s

ránk hajol

nyáriasan lenge tarka ruhában

első

szerelem

friss illatát szitálja

felzengő füttyben éledő virágra

barkás faóriások ringanak a fényben

kék egekre vadóc firkákat festenek a szélben

vállaimon csókod zápora

szívünkben

múlt idők  szétmálló bánata

korán

ébredő

ablakomra bukó

zsenge levelekkel harsogó orgona

hajamból eltévedt szirmokat simítasz

fülembe súgod legszebb titkainkat

szívmederben enyhült

félelmet

vádakat

gyökeret vesztett libegést idéző

felsíró hangokat

kénsárga pillék

meglódult

 billenő

világban

szomjasan pihegnek forrósodó lázban

szigorú tél után

kóbor nevetéssel

jutalmazó tavaszban

 ég felé nyújtózó mezítelen törzsek

szétáradó csendben

szövetséget kötnek.

Életes... április.

 Amikor élettel telik meg a kert, az udvar, a ház - az ember lánya gyönyörködik és unokáz, unokáz, unokáz...

A legszebb nap télben, tavaszban, nyárban-
amikor itt futkároznak mind a hárman...
amikor hemzsegnek
amikor nevetnek
rajzolnak
énekelnek
civódnak

feleselnek
amikor este mese közben alszanak el, s csupán a legkisebb éled fel... Mamu! A végét várom... mit tett Görény Géza, meddig ült tyúkanyó még a tojáson?!
Mamu! Veled maradok.
Mamu! Vigyél a kertbe, Zsömitől féltem....
Nézzük meg még a csillagokat az égen...
Szóval Ők az életet édesítők:

Májusunk elé....

Új tavaszt sürget a szél

zengő

szívszavakkal

szépítettet

zavartalan

ragyogásban

fürdő perceket

kéz remegést

el sem hangzó ígéretek helyett

vágyott ölelést

minden óra kevés

zengő májust

boldog reggeleket

réteken visszhangzó nevetést

hajszálaink között bujkáló szirmot

bogárka

lepke

béka

gyík

lapu

levél

bokor

bőrünkhöz súrlódó ágak illatában megfürdünk valahol

vékony ecsettel felfestett remény

szebb lesz a május mint egy költemény.

 

Lélegzetvételnyi idő

Lélegzetvételnyi idő szinte csak

míg

felbukkan a nap

széthasítja a tájat

fényjelet küld szét a világnak

pillanat

csupán

semmi több

meglátni

dús fürtű virágszakadásban

az

első

fáradt szirmot

az

első

leesőt

keringőzik

libben

remeg

előre látni a végeket

nem nagy világroppanás

fészkes fehérségben

bódult rovarok csókolják magukba az életet

didergő még a dongás

inget bontó április

mámor

és

szentség

késhegy fájdalom

az

első

lehulló

tétova

virágszirom.

Április

Szavak nélkül is..... gyönyörű április...