ÉS MOST
Most szél rohan és test vacog
mindennek fonákját néző
álmosan kergetőző gondolatok.
Bolond didergős rejtelem
tüzet raknék augusztusi hideg reggelen
és
komótosan
összeilleszteném a darabkákat mind
mit kezemben takargatok ma itt.
Ízt
illatot és képeket
kanyargó folyót
parti kőfalat
lépcsőt és lépéseket
lombot - lehajlót
nedvpárás ágakat
kavicsot s sziklát
virágra hulló pille árnyakat
tornyot
boltívet
kiskaput
hegygerincen zöldellő fák közt kanyarog az út
vadhagyma apró szirma hull
erdők mélyén csend sóhaja lapul.
Keresnem sem kell színeket
mit szív kíván mindet meglelheted
domboldali sárgás kaszálók s rétek
égi messzeségből patyolat kékesfehérek
gyík surranás
holló röppenés
zizegő fűszál karistolás
éhes
bogaras zümmögés.
Képzelek játékot s még sok mesét
királyi kalandos képeskönyvekét.
Keserűt
sósat
és
kibuggyanó könnyű nevetést
édeset
vén fatörzsbarázdás érintéseket.
Kaland a perc
évek hátrálnak hirtelen
gyermeki emlék suhan szárnyal velem
érzem a táguló határt
körhintás repülést s zuhanást
villanásnyi a látomás
nincs kérdés és válaszadás.
És
most
bámulom a lehulló cseppeket
vacogó őszies reggel ez
didergő bokrok mögött örvénylő a víz
képzeletem vissza-visszavisz
összeadódik minden pillanat
felfénylő percben
felhők közül ránk tekinthet
összefonódó sugaraival újra melengetve a nap.
