Téli rajz

Színtelenül

színes

udvar és kert üres

a

hideg pára

ráfagyott fenyőre

vén cseresznyefára

bokrok

esendő ágak

dermedt csillogó ruhában

új

szép

napokra várnak

hóvirágok

lándzsás őrtállói a télnek

fagyosan is remélnek

és

a

Dunán is fehér a paplan

hajó dohog de én nem látok az orromnál tovább

hol röppen a sirály

és

hol

csapnak le éhesen a kárókatonák

téli rajz

felbukkanó régi téli képek

mesés a táj

kiskabátban szaladtunk tágas réteken át

lábunkra fagyott a bakancs

kezünket vörösre csípte a hó

árokba borult szánkó

nyakunkba hulló hógolyó

jégcsapda lett a beszakadt kicsi patak

átfázva értünk haza

zúzmarás öreg füzek alatt

otthon

melegen duruzsoló kályha várt
anyám lefejtette rólam
az
 átázott
kabátot
ruhát

s

bevackolódtam a konyhai öreg puha ágyba

nyakig húzott takaró alatt

vártam

míg

a

gőzölgő leveshez

anyám
előveszi
kedvenc kopott kanalamat...

 

/Tegnap a vonaton egy oroszlányi nénivel idéztünk gyermekkori emlékeket... neki köszönöm, hogy megnyílt a szívemben a zsilip. Az idézett gyermekkori kép - mezőkeresztesi éveinket eleveníti fel, ahol három kilométerre volt az iskola... sok veszélyes kaland után a nagy hidegben átfagyva értünk haza./

Hajszálrepedések

Hajszálrepedések

Változó képek

sötét foltok és felvillanó fények

meg

csend

nincs

lárma

zsibongás

semmi kacat

csak

rend

egymásra rakódó évekből

erős

támfalak

bármerre lépek

lábnyomom ott marad

ahogy

ablakon is ott marad a maszat

kutya orr

gyerek pracli

letörlöm százszor

mégis látom a nyomokat

hajszálrepedés fut végig a belső csendesült világon

mosolyok ragyognak át

sziporkázó szavak

lábam elé

magányomban is lehullanak

megjárt

utak

erdők

hegyek

való mázát repesztő kincs az emlékezet

távoli tengerek

széles folyók

tavak

csobban a víz

csónak

billen

szürke paplan mögött átsejlik halványan a nap...