Már mély sötét van
közeleg az este
ibolya szín csíkok
sem látszanak
távoli felhők
habos peremén
aprócska lángok
verődnek
vissza
üvegfalakon
megszázszorozódik
minden
ahogyan
vágyom
hangod
és
arcod
idézni akarom
lassulva szétmálló
idősugárban
csendtükrös
gyertyaremegés
kavargó lobogás
Te voltál nekem
a
bölcs
isteni ajándék
mégis elveszítettelek
nincs játék
s
nincs
már
elmúlás bújócska
sem remény
hogy
tört emlékek közt
kezed
kezemben
megérezhetem.
Ma 11 éve.
