Partfal


Szabad szemmel szeretném írni ezt a blogot, szememben néha mégis akadnak porszemek, melyek látásomat elhomályosítják. Lehet, lehet, hogy ez csak múló állapot nem vagyok más Uram, csak esendő földi vándorod!

A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Simon Péter. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Simon Péter. Összes bejegyzés megjelenítése

2018. szeptember 3., hétfő

Elsős versike... P. S. P-nek szeretettel!!!

Iskola előtt...


Zuhog az eső
lassan cammogok
kert sarkában ázó labdákra gondolok
a
súly vállamon nagyon nehéz
pocsék a korai ébredés
fázok morcosan lépkedek
anya
kiflit nyom kezembe legalább nem éhezek

fejemben jár ezernyi gondolat
milyen lesz ma az iskolapad
és
a
tábla
kréta
mire jó

Mamámnál úszik-e ma is vitorláshajó

tanító
néni
bácsi
sok idegen gyerek
egyetlen egyet csak megismerek
új
utca
új
ház
fényes ablakok
eső zuhog
s
én
még álmos vagyok
nézem az ázott tereket
fülembe kishúgom nyekereg
nővérem mellettem andalog
anya
apa
mondja hogy nagy vagyok

mamám de tán a Zsömle kutya is
partoldalán hagyott ázott taci is
várta hogy még vele legyek
itt a kapu előttem talán bemegyek
nagy betűkkel kiírva áll
ez
itt
egy
ISKOLA

olvasni
számolni már tudok
fociban nincs ellenfelem
de jó lenne még kicsit a kuckós meleg
mackós óvoda
nekem.

P. S. P.
verse

2014. május 30., péntek

2013. szeptember 4., szerda

Vers Neked: Ébredés előtt...


És ébredés után...





Ébredés előtt

Szorosan lezárva tartom
még
fénytelen órában
éjsötét
körtáncos álmom
takarom
köröznek képeink
vígan
szemhéjam alatti
tükörfalon

távoli partokról
int
a
lét
hívogat
hajnali
keringős
dunai pára
szorítom
magamhoz lényedet
álmaim
rést ütnek
némára zárt bánatvilágba
szorítom
keringek
körforgók
 remegnek
fényjelek
fölébem nagyítják
képedet

bársonyos arcoddal ébredek.

/Ez a vers Simoné, aki az én drága két éves unokám./