Partfal
Szabad szemmel szeretném írni ezt a blogot, szememben néha mégis akadnak porszemek, melyek látásomat elhomályosítják. Lehet, lehet, hogy ez csak múló állapot nem vagyok más Uram, csak esendő földi vándorod!
2011. június 30., csütörtök
2011. június 29., szerda
Lili versel
Megmostam a fodam
jaj, jaj
Aputám! Anyutám!
Lyutas lesz a fodam!
A költőnő immár két éves és három hónapos!
Címkék:
Lili
2011. június 23., csütörtök
Alkotó kezek
| A dátum "természetesen" itt is 2011. június", alkotás közben - készül a palóc áttört fali téka. Néhány hét múlva maga a szépséges tölgy motívumos garnitúra is publikus lesz. Hogy hol? Arról később! |
2011. június 22., szerda
2011. június 19., vasárnap
Ablakom
Tárd ki az ablakod
vár rád a reggel
a Duna előtted
didergőn összedobált
szürke mozaikdarab
s vár rád a nappal
már szarka száll el
a dőlő diófa alatt
zöld suhogásban
feketén hullik földre
a túlérett eper
fel sem szeded már
pezsdülő gyümölcsétől
bódultan dalol zöldike
vörösbegy sármány.
vár rád a reggel
a Duna előtted
didergőn összedobált
szürke mozaikdarab
s vár rád a nappal
már szarka száll el
a dőlő diófa alatt
zöld suhogásban
feketén hullik földre
a túlérett eper
fel sem szeded már
pezsdülő gyümölcsétől
bódultan dalol zöldike
vörösbegy sármány.
szél sodorja be a hangokat
nyár van izzó
ajándék ez a
hűvös szélfuvallat
ébredek hát
még egy pillanat
és magamba szorítom
frissen szőtt álmomat
s neszektől gazdag
magányos hajnalomat.
2011. június 18., szombat
Kérges kezű
Egy hete már vagy több is
hogy ablakára nézni nem tudok
kormos fájdalom fog el
míg hazafelé indulok
csak az a sarok ne jönne szembe
ahol befordulni kell
kerítésbe fúródott gyomok
innen indult utoljára
nehézkes lépteivel
aztán még utánam szólt
megtartom a jó kedvemet
hisz a humor a fontos
ketten együtt leszünk
lassan 120 évesek.
Virágpalánták a kertben
ahova véridegenek lépnek
rózsaszirom ha hull
róla már senki sem kérdez
mért elmúlás minden
mért ez a fájdalom
szegényes szobájában
dohszagot áraszt az üres ágy
s a szétmálló sötétes árnyú plafon.
hogy ablakára nézni nem tudok
kormos fájdalom fog el
míg hazafelé indulok
csak az a sarok ne jönne szembe
ahol befordulni kell
kerítésbe fúródott gyomok
innen indult utoljára
nehézkes lépteivel
aztán még utánam szólt
megtartom a jó kedvemet
hisz a humor a fontos
ketten együtt leszünk
lassan 120 évesek.
Virágpalánták a kertben
ahova véridegenek lépnek
rózsaszirom ha hull
róla már senki sem kérdez
mért elmúlás minden
mért ez a fájdalom
szegényes szobájában
dohszagot áraszt az üres ágy
s a szétmálló sötétes árnyú plafon.
Címkék:
Búcsú versek
2011. június 12., vasárnap
Kint és bent...
Valami huncutság van a masinámban, hogy téves dátummal látta el a képeket- valójában tegnap, azaz 2011. 06. 11-én készült valamennyi.
lent és fent
ránk ragyog
gondviselő
urunk
ünnepváró
áldott szép
napod.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)




