Partfal


Szabad szemmel szeretném írni ezt a blogot, szememben néha mégis akadnak porszemek, melyek látásomat elhomályosítják. Lehet, lehet, hogy ez csak múló állapot nem vagyok más Uram, csak esendő földi vándorod!

2015. november 1., vasárnap

ANYÁM




Hűvös a hajnal 
árnyak ringatóznak
 göcsörtös törzsű vén cseresznyefán 
 ágai közé beakadt a kendőd 
széttépi
hát 
könyörtelen magány 
szálait
repítik
dobálják
szívterhesen búsuló szelek
hiába indulok kertedbe újra
hogy
keskeny utadon
megkeresselek

alakod látom
átvillan a fákon
foltoktól tarkás
kopottas kék köpönyeged
hajolgatsz
földre dió koppan
sárguló avarban mindet  megleled
almák sokasodnak tört vesszőkosárban
álmaim őrzik fáradt léptedet
aztán
egy perc
minden széthullik
hajnali fénnyel érkező szellő
szárítja fel csendes könnyeimet.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése