Létketrecemben
magányos ág
szívem
egyedül ringatná
magát
kívül
rekedő nagyvilág
belül szunnyadó vak virág
mi lettem volna
nélküled
sikoly nélküli
szédület
pár csepp eső mi
szétszalad
nem öntöz száraz hantokat
mi lettem volna
csöpp mosoly
holdsugár úton
valahol
bukdácsoló törékeny
lélek
mindenütt csak
keresnélek
mi lettem
véled
általad
tőled kaptam a
szavakat
tőled angyali az
ölelés
vénülőn
színes kaland a lét
mit
adtál nekem
könnyeket
kitartást
harcot
életet.
Kedves Márti!
VálaszTörlésNagyon meghatott ez a versed, könnyet csaltál szemembe, a vers címe utal rá, s milyen igaz, ezt soha nem felejthetjük el.
Ha elkérhetném blogomra, nagyon örülnék neki!
Szeretettel ölellek: Miki
Csak tessék, tessék.
VálaszTörlés