Püspükhatvan...

 

 

Rétes...

Barangolós napunk volt szombaton, Nógrád vármegye dimbes-dombos, erdős-mezős vidékén tartottunk hazafelé, amikor...

Amikor már a negyedik olyan településhez érkeztünk, ahol sokadalom volt.

Nyárbúcsúztató nap, palóc fasírt fesztivál... no ott le is lassítottunk, de a hatalmas adag, Balassagyarmaton elfogyasztott fagylalt után meg sem bírtam moccanni, nem hogy fasírtra lett volna gusztusom.

Bizonyára finomságok lehetnek - hiszen minden településen rengeteg autó, rengeteg érdeklődő volt.

Futott az út, s át is léptünk a következő megyébe, nem soká nézelődhettem- kopár mezők, perzselt fenyvesek, sebhelyek mindenhol, s fejünk fölött egyszer csak nagy kifeszített vászon - Püspökhatvan RÉTESfesztivál 2026... Nem soká hezitáltam, mivel a kormányos nagy rétes rajongó be kell kanyarodnunk, egy ilyen gasztro élmény ki nem hagyható. Utcába be, utcából ki... mire a sokadik, dombra kapaszkodó úton rájöttünk, hogy a közelben lehet a helyszín valahol.

S lőn... alig hittem a szememnek száz számra nézők, beszélgető emberek, valódi sokadalom.

Egy-két szó után egy kedves piros mellényes asszonytól megszereztem a szükséges információt, alig állt többől, mint egy bő mondatból: Sok kis közösségünk van és a nagyon JÓ POLGÁRMESTERÜNK!

Plakáton a műsor, árnyas helyen a letakart tálcákon rétes, ügyes dobozba pakoltattunk belőle, miközben elmondta a blokkot kitöltő férfi, már alig van a 13000 darabból.

Az ár sem volt észveszejtő, s utóbb megkóstolva kimondható megérte, túrós, mákos, diós és káposztás is finom.

Összefogás, érdeklődés, derű, egyszerűen, s feltételezhetően nem sok milliót kidobva az ablakon - sátrak, árusok, beszélgetők, - színpad az iskola udvaron. Míg nézelődtem tekintetem megpihent egy mesébe illő főkötő motívumain.