Partfal


Szabad szemmel szeretném írni ezt a blogot, szememben néha mégis akadnak porszemek, melyek látásomat elhomályosítják. Lehet, lehet, hogy ez csak múló állapot nem vagyok más Uram, csak esendő földi vándorod!

2025. március 10., hétfő

Alkalmi firka... munkázóimnak.

TÖLTŐDÉS!



Mozdul a lég
felhő egyetlen egy sem látszik
szellő szalad
s
a
nap
magasban világít
kormos tegnapok nyomtalan múlnak el
mit tehet a cinege
magot szedeget
csőrével ügyesen tépi fel
és
persze a lényeget ne feledjem
közben vidáman énekel.
 
Cip-cip
vagy valami hasonló a nóta
macska nyújtózik ablak peremén
orra hegyén ott billeg a morzsa
szelíd ebünk fáradt
15 év nagy idő
porcikái pihenésre vágynak.
 
Lányka indul a kerten át
kezében valami fényes látszik
metszeni tanul a drága
csitt és csatt
száraz ágak hullanak rendre
komposztálóba velük
ez a munka rendje
lapát
vödör
villa
 tavirózsa új vizekre vágyik
tavat takarít komótosan a nagyfiú 
sárban dagonyázik.

Ibolya
írisz a recés
százszorszép
galambsaláta
bukfencezik bennem az öröm
szorgalmas munkázóimat látva
fröccsen a víz
gyöngycseppek görögnek
élet éled
lila csokor a szorgalmas marokban
nagy kapu zárul
szemben komp berreg
csónakos szel szelíd habot
a
március bolondul nyáridőben játszik
szívembe arannyal díszítve őrzöm meg a napot
fényben fürdőzik a kert
s
mindennél szebbnek látszik. 

/Jó munkához finom ebéd dukál... erről nem versel a tettes 
- unokás boldogság a jutalom - 
ráadás, hogy ma nem mosogat, "önkéntes" jelentkező tünteti el a hegyeket - egyszóval tutira Mama a nyertes./

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése