„Az asszonyokat pedig így szólította meg az angyal: ti ne féljetek! "
Máté evangéliuma 28, 5-7.
Ma is ez a felszólítás!
Gondolkodom az üzenetén.
Mit jelent?
Hogyan tudom a mindennapokat békével kibélelni félelem helyett?!
Tegnap három tündéri "L" unokám mosolyában sütkérezhettem.
Ők pedig az én kényeztető szeretetemben.
Emlékszem, amikor még "csak" két unokám volt, s először mentünk együtt sétálni, mennyire izgultam, nem lesz e baj?! Pedig gyakorlott sétáltató voltam, akkor már majdnem harminc éve, s 25 gyerkőccel sem jelentett gondot.
A legfontosabb az volt, hogy meg kellett tanítanom a "rendet".
No nem az affélét, amikor a gyerekek szinte madzagot fogva róják az utcákat.
A miféle rendünket.
Az értelmes szabályok meghatározását, s azok betartásának elvárását.
Az ok és okozat összefüggésére való rávilágítást, s hogy mindig BÍZHATNAK bennünk!
És, ha baj történne a frászt nem kapás rutinjának rögzítését (magamban).
Tegnap három a kislány napja volt nálunk. L+L+L!
Második
L- lógott egyet az iskolából, hogy unokahúgai L3+L4 társaságában töltse a napot nálunk.
A
szokásos nagymamai szeretet megnyilvánulások - etet, itat, ölel, mesél,
s egyebek - mellett egy kis időt sikerült a Dunázással is eltölteni.
L2 már nyitotta a kertkaput, amikor L3 kijelentette:
Nem érdekel a Duna!
Meglepett a tömör fogalmazás, máskor mindig szívesen indul...
Rákérdeztem: Nem jössz velünk?!
Mire Ő : Megyek, de nem érdekel. Homályos!
Csak bámultam, s törtem a fejemet, hogy mire gondol, úgy véltem, hogy tetszik neki a "homályos" szó.
Ballagtunk
a vízhez, s lent kis családi segítséggel kiderült, hogy mire utalt a mi
zseniális háromnegyed három évesünk: délelőtt nagyon nagy köd volt, s
érkezéskor nem látta a vizet... szóval homályos volt!
Amikor leértünk a folyóhoz - immár ragyogó napsütésben- az igen sekély parthoz érve - megtörtént a szabály állítás!
L3! Nem mehetsz a nagy kövön túl, s ha hajó közeledik hátrébb kell lépnünk!
Egyértelmű szabály, kavics dobálás, "pecázás" közben is óvatos volt, ügyeltek mindketten a víz mozgására.
Míg szeretett hozzátartozónk szörnyülködött, hogy ez a gyerek beleseik(!), addig én tudtam, hogy Ő aztán betartja a szabályt.
Mert mindig olyan követelmény elé állítja az anyja, amik érthetőek, s nem retteg percenként, hogy baj fog történni a gyerekkel.
És így a gyermek megtanulja, hogy mit miért, s ha váratlan helyzet alakulna ki Ő bízik bennünk!
Míg lent időztünk, jött és ment a komp, úszott tartályhajó... figyeltük az eseményeket, hullámok kifutását a partra, vízszint mozgást, egyebeket. (Tudásgyarapításból jeles.)
És egy príma kis bottal sikerült "pecázniuk" is.
Hazafelé, ránézve a közlekedési táblára L3 kijelentette: Zsákutca!
2. L előresietett, mire beértünk a házba már ügyesen sürgött-forgott, átöltöztette az unokatesót, gondosan megvizsgálva ruházatát, mert a kicsike blúz ujja kicsit nedves lett.
Itthon ebéd, ágyba bújás után - L3:A gyermekkórussal hallgassuk meg a Mennyből az angyalt... az a kedvencem, és utána MESE!
Mi legyen a mese kérdeztem: Vili bácsi!
És
ketten hallgatták meg Vili bácsi a varjú kalandját... egyiknek a kezét
fogtam, másiknak a lábát masszíroztam, míg végül mindketten álomba szenderültek (majdnem én is).
Kimondhatatlan hálával és a jól végzett "munka" örömével hallgattam szuszogásukat, majd csendesen kiosontam, hogy L4-vel is időt tölthessek, aki meg is ajándékozott édes mosolyával.
Az angyalok örömüzenetére gondolok: NE FÉLJETEK!
Mert a megváltó gondoskodik rólatok... s a mindennapi kenyér mellett a mindennapi örömötökről IS!
