Kikapcs...

 Két hét kikapcs következik!😋

 

Míg készülődök zene szól, mindenféle...

Képtelenség

 

 

 

Út

fut

kanyarog

perc

száll

máris 

ott vagyok

napok

hetek

hónapok

képtelen

hűvös kupolája.

 

Lám

most

a

most az úr

pillanatok

boldog töredéke

kopott utcák

elvétett terek után

rebbenő madár

a

béke ölelése.

Fájdalmak

sebek és szavak

érintés

könnyű pára

megszökni készülünk

egy

másik 

széppé

álmodott

el nem ért

világba.

Út

kanyarog

megtorpanásra késztet

arc és szempár

ólálkodó

öröm

múlt lopó kísértet

ringatunk

száz meg ezer

szívbe ragasztott 

parányi emléket

matricás füzet

a

lét

lassan megtelnek a lapok

még

vagyunk

élsz és én is élek.

Út

fut

kanyarodik

s

mi

nem fordulunk hátra

vállunkon

 megpihen a csend

s

a

szelíden lehulló alkony

hajszál boldogsága.

B.

Út fut kanyarog

perc száll - máris ott vagyok

napok

hetek

hónapok

képtelen hűvös kupolája.

Lám most a most az úr

pillanatok boldog töredéke .

kopott utcák elvétett terek után

rebbenő madár a béke ölelése.

Fájdalmak

sebek és szavak

érintés

könnyű pára

megszökni készülünk

egy másik széppé álmodott

el nem ért világba.

Út kanyarog megtorpanásra késztet

arc és szempár

ólálkodó öröm

múlt lopó álomkísértet

ringatunk száz meg ezer

szívbe ragasztott parányi emléket

matricás füzet a lét

lassan megtelnek a lapok

még vagyunk - élsz és én is élek.

 

Út fut kanyarodik s mi nem fordulunk hátra

vállunkon megpihen a csend

a

szelíden lehulló alkony hajszál boldogsága.

 

Június 25

Hajnal

pihés kis fények

vért kívánó szúnyogok

dudorásznak

ajtónyitást remélnek

eper buggyan

csippentik a rigók

korán van még

nem füttyentik

az

élni csuda jót

 

kapaszkodunk

számolunk órát

perceket

képtelenség

hogy

elrohan a nyár

összegyűrt napok

szanaszét

szavakat karcolok

hiányzó neveket.

Merj álmodni...

 Egy "nem idei" vers került elém - nógrádi ámulásaim lenyomata...

Magasba kap a szárnyaló madár

tüzes perzselés

tombol már a nyár

és

megérkeztem én is

furcsa kanyarodás

újraélem mégis

távoli "leg" hegyek

vonzzák a szememet

zöld és kék

néhol mély sötétség

máshol

elvakít a fény 

létöröm

lábam új ütemre táncol

kortalan utazás

paloták és viskók

emléket varázsol

tegnapom nem itt volt

s

a

ma

is

esetleges

mindent megnézek 

mindent megfigyelek

pajták

lovak

gólyák és pocsolyák

híd az életben

s

a

lustán ténfergő Ipolyon át

hőség

riadó

szívhely kiadó

s

máris

belefészkeli magát

egy 

édes kép

ég felé futó vadvirágos rét

s

a

bálák

sárga búzatáblák

bokrok

öreg kéményék

megroggyant tornyok

 

távoli tarlón pihenő őz

nyár gyönyörében

fürdetem tekintetem

megmarad nekem

 

gyermek vagyok

lépek máris

talpamra a szúrást 

odaképzelem

aratás illata végre

dolgozó gépek

hullámzó

arany vidékek

füst és por

ül meg

a

szívemen

testem nehezéke a kor.

Június 21

 

Hőség és szépség!

NYÁRI ZÁPOR

 

 

Egy
pillanat
és 

megmozdul minden
téblábol kicsit a szél
s
az
ég
beborul
fuvallat jő
először lenge
levélre hull az első cseppecske
picike csend
hatásszünet
erősödik a szél
vitorlát tépked
fehéren lebeg.

Hengergetem a vászont
hamar
hamar
mielőtt
virágot s mentát
teljesen betakar
hiába sietek nem érek célba
szedem a lábam
fele sem tréfa
dörren
csattog
villan
cseppek a vállamon
nyári zápor mosdat
meg sem szárítkozom.

Nyári zápor
ahogy
jött
oly gyorsan szalad
lemosta a port

s

most 
nyújtózó virágok
igazgatják vízfoltos fodraikat.

 

 

 

NYÁR június 20

Nyár

nyár

felzokognak a szavak

száz és ezer

elfutó

pillanat

hangom elfúl a szélben

e

földi

őrült

ég felé táruló

gyönyörűségben

vízcsepp hullik

háló szakad

hamarosan

perzsel a nap

kószálok

létezem

léptedet nem lelem

korai ébredés

illat

selyem

rám hullik

fogva tart

légkönnyű és nehéz

még viselem

érkezés

létezés

elmúlás

tévedés

szívemben forgatja

emlékek

 késhegyét

a

nyár

édes múlt vétkeink

rebbenő vágyaink

kék szárnyú éhező

csapong

dúsan terítve a kert

repülj s keress

az

irgalom órája ez.

Felpezsdül part s mező

hajlik ág

hull szirom

vége lesz

jól tudom 

élet és irgalom

létmámor

csepp

csend

 

szívtáji fájdalom.

Tű a szénakazalban...

 

Vaskos csend

köröttem

selymes illat leng

harsogó fűben lépek

hogy

hozzád elérjek

tudom

tudom

csak

a

kő

maradt.

 

Jégverte

körtefák alatt

indulok

messzeségben

füstölögtek a dombok

lila

virág

bújik

a

kerítés

rozsdás rácsozatán át

kettőnké 

most

az

esőfoltos

füstfelhős

világ

 

érintem neved

elmosódnak lassan

a

számok és betűk

emlékek sem 

tudják kitölteni az űrt.

Egyetlen szál 

törékeny

sárga rózsa

hordozza

üzenetemet

 

hiányzol

 

hálás vagyok

hogy

tanítottál

tanítottatok

szent szavakat

szívembe 

elmémbe

vésve

 

szabadság

jó szó

emberség.

Ha

szénakazalban 

hiába keresem a tűt

elfáradok és semmi sem segít

ha

homályosul a cél

rátok gondolva

felkutatom szívem

rejtett ösvényeit.

 

 

 

 

 

PERCEINK

 

 

A

nyár kacsint

int

csábít

csepp koppan

zápor zúdul

kerülgetjük 

létünk

pocsolyáit

s

alig haladunk 

egy 

moccanásnyit

rét

fák

napsávos táj

árva bogárka száll

édes virágra

lomha árnyak

kapaszkodva lépünk

csúszós utakon

s

csodákat keresve

nézünk 

a 

táguló világra.

Bor

korty

tűz

láng

hamvadó életszerelem

kereslek

homályos utakon

arcodat nem lelem

fűz int

alatta bújkálsz

?

Kérdésemre nem akad válasz

sár fröccsen

folyó hömpölyög

árad

sodorja a kidöntött fákat.

A

túlparton 

ott vagy valahol

hallod a csobbanást

ahogy

maroknyi kavics

vízbe csattan

megállok

múlik a nap

nézem

nézem

a

távoli tornyon mutatóját

ahogy

halad

elhulló percek

elveszett órák

 

az

idő

kérlelhetetlen

 

lopkodja

falja

a

mánkat.

 

Fogyóban

a

remény

elveszítelek

vagy

mégis

újra

megtalállak?!

Jéééég!

 Nem véletlenül volt baljóslatúan fekete az ég, épp hogy hazaértem el is kezdett kopogni... Jég és süvítő szél, az eső úgy ömlött, hogy eltüntette a folyót. Mi csak a cella szélét kaptuk... Alig egy km-vel arrébb letarolta a kerteket.