Maradj így pillanat
halkan szövöm a szavakat
mint
a
gyöngy
úgy gurul homlokomon
izzadtság göröngy
tüzet okádó délutánon
hű társ a magányom
míg
hűsítő mesékkel játszom.
Maradj még így
elképzelt érintés foglyaként
egy
könnyű
leheletfinom mozdulat
szemedben meglátom gondodat
pókháló selyem minden ránc
kicsiny
itt-ott szakadt
bánattal átszőtt drága selyemdarab.
Két kéz segít
feltárni
viaskodásaink fájdalmas nyomatait
érzem
és
értem vállamra hulló sóhajod
a
lét titkos káprázata segít
és
itt
a
mese szövése megszakad
ki tudja
ujjbegyemmel mikor simítom
igazi arcodat?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése