Partfal


Szabad szemmel szeretném írni ezt a blogot, szememben néha mégis akadnak porszemek, melyek látásomat elhomályosítják. Lehet, lehet, hogy ez csak múló állapot nem vagyok más Uram, csak esendő földi vándorod!

2025. augusztus 13., szerda

Együttállás!

 
 
Szeretem a hajnalt...
Csend, sötétség, hatalmas mélykék kupola, s két távoli aprócska, ragyogó pont - maga a csoda.
Szeretem az ébredés perceit - jó, jó nem ragaszkodnék a négy órához, kiegyeznék fél hattal is. Csakhogy akkor elmulasztanám azt a kristálytiszta pillanatot, amit ma is megérhettem.
Két bolygó találkozása, "alig" vannak messze egymástól.
Petőfi verse jut eszembe:
"Ha majd a szellem napvilága
Ragyog minden ház ablakán"
A szellem napvilága - a gondolat és az érzelem csodálatos párosa - nekem ma ez az ajándék jutott.
Kábulatok nélkül, penge élesen - tisztán és egyszerűen, felelősséggel magam iránt.
Jupiter a bölcsesség, Vénusz - szépség, szeretet, harmónia.
Mindennapi szépségedet add meg nekünk ma (is)!
Hála érte!
 
 


 

2025. augusztus 10., vasárnap

Augusztus - és telihold!

 







Mindennapi szépségeinket add meg nekünk ma (is)...
A ház és a kert elcsendesedett, a folyó suhogást elnyomta a muzsika, két oldalról is támadva a hallójáratokat. Egyik - mint utóbb kiderült - egy kerti összejövetel, a másik a túlparti vendéglátó egység nótázása.
Hogy a híres PÁLINKA DAL miért szólt úgy, mintha a kert végében húzna a banda... hangforrásilag nem tudtam kibogozni. Talán innom kellett volna egy-két kortyot.


Carpe diem - hatalmas zuhéval!!!

 

Néha én is nyertem ám!




Carpe diem - lépcsőzés és...

 Egy beteg kis fecske... sötétkék tollakkal.








Carpe diem - viszlát tenger







Egy kicsinyke emlék a következő évekre.

 

Carpe diem

 Ünnepeltünk is... minden napra jutott egy örömteli esemény.

Egészségünkre!


Carpe diem - tengerre...

 

Komoly munka


Kemény olvasmány




2025. augusztus 8., péntek

Lehajtott fejjel...

 Hetek óta nem írtam egy sort sem, most, hogy megpillantottam ezt a csodát kifutottak belőlem a szavak.

Vincent van Gogh: Napraforgók (1887)


Megyek
szólok
teszek
magot szórnak
fáradt kezek
hétköznapok apró morzsái szanaszét
fut
rohan
a
nyár
ősz árnya közeleg
szürke és sötét.

Megyek
lépek
teszek
lehajtott fejjel kezdek reggeleket
álom törlődik
néma és szerény
nem tépáz vágy
nem kísért az éj.

Megyek
halkan
szótlan
napok múlnak
peregnek 
percre leosztva pontosan
gyorsan

hallgatok
arcod hiába kutatom
nincs kitől kérdeznem 
mosolyod hol van
?!

Carpe diem

Kihagyhatatlan....







Carpe diem - Óriási a szárazság.