Partfal


Szabad szemmel szeretném írni ezt a blogot, szememben néha mégis akadnak porszemek, melyek látásomat elhomályosítják. Lehet, lehet, hogy ez csak múló állapot nem vagyok más Uram, csak esendő földi vándorod!

2010. december 25., szombat

Apámnak




Az asztalon
gyertya
alatta
abrosz

hófehér

poharakban
csillanó
a
bor
 

a

gyertya fénye
mindent
bearanyoz.

Menny felé
kanyarog az ének

szól
hozzánk az
égi
üzenet
békesség Isten emberének
békesség néktek
s
szeretet.

Minden szót értek
hallok

míg
a
fehér abrosz
felett

megjelenik
fáradt sebzett arcod

vértől ázott
bekötött fejed.

A
vér
a
seb
a
homlok

mit
minden karácsonyon
magammal
hurcolok

az ige szól


torkomat
szorítja
könnyben

ázó
keserves
fájdalom hurok.


Poharakon
villannak
a fények


a gyertya lobban
szívemben dobban

a félelem

meddig maradsz

meddig kíséred
még

hiányodtól
meggyötört életem.

2 megjegyzés:

  1. A versemhez csatolt kép nem saját felvétel- lehetőség szerint pótolni fogom.
    Addig is köszönet az alkotónak....


    Az alábbi verset most "találtam":

    Nagy László: Az angyal és a kutyák

    Mellemet nyomta nehéz álom,
    gyémánt fénnyel szememet sütötte:
    láttam egy angyalt fönn a dombon
    tüskés akácosban megkötözve.

    Átlátszó volt az angyal torka,
    benne a lélek föl és alá járt,
    sárga kutyák két lábra állva
    nyaggatták, csomóban tépték tollát.

    Korán ébredtem, fájt a szívem,
    éreztem, valóság volt az álom,
    angyaltollat keresni mentem,
    hó ragyogott az egész világon.

    VálaszTörlés
  2. Míg élünk kísérnek! Bár fáj, de jól van ez így! Szerintem. Én nem szeretném, ha nem így lenne.

    VálaszTörlés