Naptárt lapozol és sóhajtasz az égre
nem számolsz
mégis tudod hamarosan vége.
Hajnali friss szelek lengenek
jól eső érzések
mégis
megrémisztenek.
Hová
hová
ez
a
vágta?
NYÁR
a
ma
és
nyár volt a tegnap
karod és kezed
vízcseppben fürdött
pazar színskála
korty bor
kóbor út
zöldbe fúló part fölé
felhő font koszorút
csak
állsz
és
bámulod a vízben ficánkoló kis halakat
hallgatsz
s
boldognak képzeled magadat.
Egy
néma
perc
mozdulatlan magányban
felhő
ég
fák
virágszirmon sétáló bogárkák
aranyló napraforgótábla
fut el a balga létpazarlásba.
Rét
illat
madársikoly
élet és halál itt lapul valahol
s
te
tétovázva hagyod hogy elillanjon napod
csak legbelül szorul valami
amit
kívülről sohasem hallani
eliramodó percek
bőrödre sápadt sebhelyeket vernek.
Víz
csepp
és
csoda
csobbanás
folyóban hancúrozó önfeledt pár
boldog mosolya
intenek és te is felemeled fejed
nyár
még még még
sóhajtod
és
imádban ma is felsorolod
a
szeretett
nyár ízétől zamatos neveket.
 |
Köszönöm a mély érzéseket megmozgató, nyárvégi gondolatokat.
VálaszTörlésKöszönöm!
TörlésSzép és melankólikus és fanyar egyben. Épp úgy, ahogy élvezem a jó verseket.
VálaszTörlésNem tudom, miért névtelen a fenti bejegyzésem 🤔. Vali az IRKA-ból..
VálaszTörlésVali! Köszönöm, valami új beállítás van a blogoknál...
Törlés"tétovázva hagyod hogy elillanjon napod
VálaszTörléscsak legbelül szorul valami
amit
kívülről sohasem hallani"
milyen igaz! És ebben a kavargó világban egyre inkább mégis jó lenne, ha megéreznénk...
És hogy ne fusson el minden "a balga létpazarlásban"
VálaszTörlésG.