Késői órán

Már megint
megint feketék az esték
álmatlan vergődésben
szemem szemedet keresné

valahol - tudom - valahol távol
tebenned is a hiány tűz lángol
mar sebet ejt üszkösen eléget

csak egy perc kellene
míg kezedhez érek
ringató pillanat
tarkómhoz simulna a párna
hajam leheleted
vállam hátadat kívánja.

Minek a test és minek a lélek
ha se kint se bent nem lel menedéket?


Kuporgok csendesen
míg rám hullik az éjjel
magamat szaggatom
tépem egyre széjjel

mit ért miért
ki tudja mi végre
kérdések hullanak
csak a vaksötétbe.