Játszottam volna
elvesztettem
szemhéjadról
a
lila bársonyt
fénygolyókban
kereslek hát
már
nem múlik
nem múlik
egy pillantáson
játszottam volna
szép napom
egyre
egyre
messzebb
egyre
messzebb
kacatos szívem
zárt zuga
titkos játékokat
sejtet
múlt
igézet
múlt
varázslat
varázslat
tölti
meg
lélekkamrámat
egymásra
feszülő
múlt képekben
összemosódnak az árnyak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése