Reggelem

Gyöngyös patájú lovak

vágtáznak életemen át
szikrázik
a

sárga macskakő

vállukra kapnak

fényhártyás hajnalok

kortalan kedvvel

ölelnélek át

kaleidoszkóppá
táguló világ

kápráztatsz

mély

mohazöldek

zafírok

selymes

achát felhők

között

kél a nap

karéjos nyugtalanság

terpeszkedik

remeg

távoli

gépmorgás

hasítja

sebzi

mézgás csöndemet

gerle búg

madaras

árnyakkal
tellik
meg a reggel
égre írják

szorgosan
táguló köreiket.