Augusztus végi ébredés

Bebújok
még a jó melegbe

nem vacogok dideregve

szép nyarunk

utolsó hűvös hajnalán

már felszállt a pára

kertünk minden fűszála

virága

friss

mosottan felragyog

a

nap is megfürdeti magát

tükrös arannyal

játszik

folyónk vize csendesen

bukik át

fényszigeteken

míg takaróba burkolózva nézem

érzem már

az
ősz

nehéz

és

édes

illatát

szájpadlásomon összekeveredik

méz és fahéj

türelem

megmártom
magam

álmaim

boldog vizében

eszmélet előtt

úgy sejtem

parthoz értem

aztán

szigorú órák

várnak
hogy életemben
új rendet vágjak.