Fűszál

Vacog

remeg

friss hajnali szelek

borzolják

tépett

szirmok

közül ágaskodik kevélyen

megsárgult

lándzsái között

csöpp

hajnali

cseppek

tarra égett

társait siratja

selymét megtépte

tűzcsóvás

nyarunk

lángja

elmúlni készülő

petúniák illatában

fürdik

még

szelíden

utolsó nap

utolsó óra

talpamhoz késve tapad

száraz

sárga levélcsodák

takarják

reménye

csupán

a

hajnali pára

fűszál

fakul

karcsú szára

törékenyen

belesimul az elmúlásba.