Partfal


Szabad szemmel szeretném írni ezt a blogot, szememben néha mégis akadnak porszemek, melyek látásomat elhomályosítják. Lehet, lehet, hogy ez csak múló állapot nem vagyok más Uram, csak esendő földi vándorod!

2013. október 17., csütörtök

Meztelenül


Ledobtad hát vörös ruhádat
éjszaka
rázkódsz hidegben dideregve
 magányosan
nincs
tűzláz
forróság
szellő

pőre lettél
 esendő
karjaid magasba emeled
engedelmesen
átölel őszi fuvallat
bánat
törzsedet nem rejtik ágak
s
te
vársz
aléltan
bénán
feledve fullasztó szép nyarad
megadón tűröd
hogy
sárgás kerengő levélruháid
utolsó érintéssel
örökre
búcsúzzanak.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése