Tavasz van, gyönyörű, nő a gyom, nő a fű, tenyérnyi hely sincs zöld nélkül itt e kerti kicsinyke partoldalon. Munkára fel - súgják nekem a gazban toporgó nárciszok. Udvariasan tompa a reggeli fény, álmatag bimbó hezitál a lét peremén - cseresznye fánk vacillál, hogy haljon e, vagy éljen e még?!
Munkázós nap lesz, a héten kínnal és keservvel lemetszett orgonás kopasz ágait egy nagy kupacba vonszoltam... remélve, hogy akad segítség további metszőolló csattogtatáshoz és mulcsozáshoz. És lám, a fohászt elvitte a szél, s az imént jelzett a mi segítőnk, hogy ma szabad... Lesz itt munka bőven, további karcolások bőrömön, sajgás öregecskedő vállaimon. De jó! Szeretek munkában elfáradni. Kint és bent is akad feladat - holnapi L+L csöppjeim akadályok nélkül futkározhatnak majd a kertben, s megfáradva kanalazhatják majd a finom húslevest. A mit főzzek nekik kérdése a legnehezebb - szerencsére minden itt várakozik már a délelőtti konyhai lábas-fazék rohamára.
Szeles és borongós az idő, talán a nap meggondolja magát, s hullanak ránk melengető, áldott sugarak.
Csapjunk a lovak közé... friss napom elején a régi KISPÁL nóták IS derűre biztatnak!!!
A természet öröme, az unokák által adott és kapott örömök és mindhez még az elfáradás, de az is örömmel. Jó hétvégét neked!
VálaszTörlés