Simon

Őt
nézem

életem

hullámai közt

magamhoz szorítom

a

rám törő örömöt

arcán

pajkosság

jóság

időtlen időkkel

satírozott örökkévalóság

anyám apám

mosolya

szemében villan

diót tölt

darál

dúdol

kiabál

szorgalmasan járnak a kis kezek

anyját sürgeti

gyere ide nyomban

nehezen forog a gép

dióbelet tányérodba szórtam

nézem

torkomban felszakad a sóhaj

ünnep készül

arca felfénylő csillag

karácsonyváró csillagszóró

öröm

hála mossa át lelkemet

míg

átölel
szól

fel-felnevet

áldott ünnepre várunk

ajándékkal telnek

égi
s

földi

jászolok.