lét
kertünkben végig remeg a nesz
kopáran remélnek az ágak
új feltámadást
őszidő szorítása mégsem ereszt
füst kanyarog
kesernyés
fodrokba öltözik a táj
még
bordó
bíbor
léthintó
ringat
s
mi
szorgalmasan szívünk mélyébe
mi
szorgalmasan szívünk mélyébe
takarjuk
avarszín titkainkat.
Nagyon tetszik :)
VálaszTörlés