Selymet sző a hajnal
pirossal
arannyal
lengén veti szememre a fátylat
margaréta peremén
ártatlan
kábul bogárka szendereg
illatfelhő
ablakomig árad
Duna vizében
éledő június magát cicomázza
minden
máz
apró fényjel
hírhozó
elmúlott az éjjel
topáz kékje dereng az égen
túlparti fák vízre hajlanak
engedelmesen
szerényen
részeg tobzódással ölelő nyári ébredésben
hangod
édesítő
édesítő
ritmusára
vágytam
rám feszülő szigorú magányban
cifrán szóló madárnóta zökkent
nyári
játék
szerelmes feketerigó magasba röppen
rubin gyümölcsöt csippentett
csőrén csillanó nedvek
/száz kérdőjel - hiányzol - szeretlek/
minden perc ajándék
füttyjel hasítja csendfalunkat szét
józanodok
harmatos virágom fonnyadó szirmait szedem
bolond
sebekre
gyógyír
párnámra teszem
nyújtózó békében kezdődik a nap
árnyék szűkül
fénypettyes bokraim alatt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése