/ÖRÖMDÓZIS/
Nézem a partot
reggelem első fényeit
rigó füttyent
majdnem a fejem fölött itt
szirmokat veszt a vén cseresznyefa
száraz ágai közt még átlibben
a
tavasz
mámoros illata.
Számlálom a kert színeit
vércseppes bordó
patyolat fehér
smaragdzöld
szépségpaletta vakít.
Sárga pöttyös a part
gyógyító ezer virág
cseppje
takarja el kézfejemen
létsebeim nyomát.
Itt
belül
pedig
hála dal zsong
hála
hisz néha az ima
beteljesedik
sok-sok éven át hiába várva.
Fény villan
s
a
kegyelem gyógyírtapasza
lélekre is selymet igazít.
Szemem pásztázza
a
drága kincseket
megadta a látást
mert úgy szeretett
megadta
könnyes örömömet
bolondos kedvével
gyötri és áldja
óvatlanul csatangoló vénülő szívemet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése