Ceruzarajz arannyal...
Fénypászmák
életrepedések
sugarukban idézem arcod
szürke
hajnalon
változó
fények
kihunyó élet
gonoszul fosztottak ki az évek
riadt madárka rebbenéssel
elmúlásod kínjait viselted
sárgult verses papírlapok
kezedben billegtek
széjjel peregtek
nem sirattad már a tegnapot
múltad
jelened
immár
elfogyott
kicsinyre gyűrődött testedet
míg
átöleltem
hangod tétován ringatott
emlékem lettél
vékonyra hegyezett ceruzával
satírozok köréd arany álmot
elaltatott a decemberi szél
szemeidben magamat látom
fázósan szorosra fogom
borzongató széltől
meg nem óvó télikabátot.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése